Elmennek az anyák. De nem hirtelen mennek, csak mi érezzük olyan hirtelennek.

Kapcsolódó idézetek

1. Emberek jönnek-mennek az életünkben. Van, aki marad. Van, aki nem. Vannak, akik elsodródnak, de aztán visszatérnek. Gayle Forman
2. Mindenki otthagyja az embert. Talán nem mindig fizikai értelemben. Hanem érzelmileg. Dennis Lehane
3. A dolgok jönnek, aztán mennek hirtelen, És néha elvisznek magukkal arra az útra, Ahol az érzelmek laknak, nem az értelem. Tankcsapda
4. Néha azt hisszük, elveszett valami, pedig nem. Csak máshova került.
5. A napok gyorsan telnek, de a hetek csak vánszorognak. Scott Kelly
6. Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyû tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (...) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörûségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből. Esterházy Péter
7. Az anyák (...) megszenvedtek értünk, a leggyakrabban olyan helyen, ahol nem láttuk őket. Lydia Davis
8. Életünk egy röpke perc, csak érkezünk, s már menni kell. D. Nagy Lajos
9. Majd meglátod: a nők gyöngék, de az anyák erősek.
10. Mi, anyák, a lányaink háta mögött állunk, hogy visszanézve lássák, milyen messzire jutottak.