Az anyák szíve örökös melegágya a gondoknak és töprengéseknek, mikor gyermekeik jövőjéről van szó.

Kapcsolódó idézetek

1. Az anya szíve örökké a gyermekeié. A gyermekek szíve örökké az édesanyjuké.
2. Az anya szíve egy mély szakadék, aminek az alján mindig megtalálható a megbocsátás. Honoré de Balzac
3. Anyának lenni azt jelenti, hogy [az ember] szíve megdermed a félelemtől és a vágytól, hogy még több szeretetet adhasson. Azt sem mondta senki, milyen közel áll egymáshoz ez a két érzés.
4. Az anyaszív örömét, búját és aggodalmait csak az anyák értik meg. Blaha Lujza
5. Annak, aki gyermeket nevel, az élete - én úgy látom - örök gond és aggodalom: hol azon tépelődik, hogyan nevelhetné minél jobban, hol azon, hogy óvhatná meg a szûkölködéstől, pedig azt sem tudhatja, hogy derék vagy rossz gyermekért fárad-e annyit! Euripidész
6. Egy anyai szív és lélek olyasmiket képes megsúgni, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Lucinda Riley
7. Azok az anyák ingadoznak (...) könnyek és kacagás között, akiknek gyermeke elragadó csökönyösséggel követel tőlük valamit, amit egyszerûen lehetetlen megadni. Pelham Grenville Wodehouse
8. Az anyákban van valami, ami alatta marad, és ami fölébe is emelkedik a józan észnek. Az anyának ösztöne van. A teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarata él benne, és vezérli tetteit. Éleslátással teljes elvakultság. Victor Hugo
9. Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyû tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (...) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörûségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből. Esterházy Péter
10. A feleség vigaszra lel, barát helyett kerülhet másik, de van egy árva szív, amely emlékszik, érez mindhalálig. Képmutató és nemtelen világában a rút közönynek, sok álnokság közt egy helyen találtam szent és tiszta könnyet: a szegény anyák könnyeit.