Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll - és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas -, mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha a balesetek egyszerûen megtörténnek. (...) Haragudni akarsz saját magadra, mert könnyebb elviselni, ha magadat hibáztathatod. De ha olyasmiért okolod magad, amiről nem tehetsz, nem segítesz senkin. (...) Azt hiszem, ez olyan, hogy a lelkünk mélyén azt akarjuk hinni, hogy mindennek, ami történik, van oka. Pedig nincsen. Az élet nem úgy mûködik. Néha az ember rosszkor van rossz helyen.
2. Ha valaki alapvetően bizalmatlan másokkal szemben, akkor igazából önmagával szemben bizalmatlan. Valójában a másikra azt vetítjük ki, ahogyan önmagunkkal szemben viseltetünk, csak ezt nem tudjuk. A legtöbb ember nincsen tisztában azzal, hogy ha haragszik a másikra, mert az visszaélt a bizalmával, akkor ez azért van, mert hagyta. Ilyenkor az öntudatlan igazából saját magára haragszik, csak ezt nem tudja, és a felelősséget másokra vagy a körülményekre tolja. Valójában ő akarta, hogy becsapják, miközben bedugta a fejét a homokba, és azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Csernus Imre
3. Amíg él az ember, mindig vár rá valami, s még ha rossz is az a valami, és az ember tudja, hogy rossz, akkor is, mit tehet ellene? Az életet nem lehet csak úgy egyszerûen abbahagyni. Truman Capote
4. Amikor valaki haragszik a másikra, nem a másikra haragszik. Azért haragszik, mert ő nem mer dönteni, és akármikor ránéz a másikra, eszébe jut a saját szerencsétlensége és gyávasága. Csernus Imre
5. Nincs abszolút, végső, nincs "felelős". Ha valaki megüt egy bottal, nem a botra leszel mérges, és nem is a lendítő karra, hanem a karhoz tartozó emberre. Ha viszont egy kicsit mélyebbre tekintesz, az emberben sem találhatod meg haragod alapvető okát vagy célpontját, hiszen ő a szó szoros értelmében nem tudja, mit tesz, következésképpen pillanatnyilag magánkívül van. Kit lehet hibáztatni vagy megbüntetni? Talán a szüleire kellene haragudnunk a szörnyû bánásmód miatt, amelyben egy védtelen gyermeket részesítettek. Vagy esetleg a világra, mert hiányzik belőle az együttérzés. Jon Kabat-Zinn
6. A türelem egy mindig jelen lévő választási lehetőség az elme nyugtalanságával és türelmetlenségével szemben. Kapard meg a türelmetlenség felszínét, és mit találsz alatta, finom vagy nem is olyan finom formájában? A haragot. A harag az abból származó erős energia, hogy nem olyannak akarjuk a dolgokat, amilyenek, és ezért hibáztatunk valamit vagy valakit (gyakran önmagunkat). Jon Kabat-Zinn
7. Az életben mindig van rossz. Nem akarjuk, hogy legyen, de van. Az ember teszi, amit lehet és tovább lép.
8. Persze, hogy utálsz... úgy érzed, hogy kevesebb vagy nálam. (...) Akik rossz dolgot tesznek, általában rájönnek, hogy valami nem stimmel velük. Még ha elnyomják is magukban, tudják, hogy valami beteg belül.
9. Az élet csak azoknak rossz, akik folyton azt hajtogatják, hogy az élet szívás. Õk biztos, hogy minden lehetséges rosszat be is vonzanak maguknak. De ha szereted az életet, az élet is szeretni fog téged.
10. A legtöbben másokat hibáztatunk azokért a dolgokért, amik nem mûködnek az életünkben. A házastársunk a hibás a boldogtalan családi otthon miatt, a főnökünk a hibás a munkahelyi stressz miatt, egy idegen a hibás, amiért forgalmi dugóba kerültünk, és persze a szüleink a hibásak, amiért megrekedtünk. Mindenhol a felelősöket keressük, ez azonban nem más, mint önmagunk mentegetése. Ha másokra kenjük a felelősséget az életünk miatt, biztosan boldogtalanok leszünk, hiszen így csak az áldozatot játsszuk. Robin Sharma