Az az univerzum, amit az első égbe tekintő civilizációk óta ismerünk, csak árnyéka annak, ami ténylegesen odakint van. Azaz vakok voltunk a valódi univerzumra, mert szemünk számára csak egy része látható, és a mi igazi világegyetemünket még csak most kezdjük felfedezni.

Kapcsolódó idézetek

1. Amit magunk előtt látunk, csupán parányi része a világnak. Megszokjuk a gondolatot, hogy ez a világ, pedig egyáltalán nem igaz. A való világ jóval sötétebb és mélyebb hely ennél, és nagy részét mindenféle puhányok foglalják el. Murakami Haruki
2. Univerzumunk születése után 13,8 milliárd évvel öntudatra ébredt. Világegyetemünk apró, tudattal rendelkező részei kis kék bolygójukról teleszkópokkal pásztázták a kozmoszt, és újra meg újra felfedezték, hogy minden ismert létező valami jóval hatalmasabb dolog parányi része csupán. Egy naprendszerhez, egy galaxishoz és az univerzumhoz tartoznak, amelynek több száz milliárd egyéb galaxisa bonyolult mintázatba rendeződik, amelyeket kisebb csoportok, csillaghalmazok és szuperhalmazok alkotnak. Ezek az öntudatos csillaglesők ugyan sok mindenben nem értenek egyet, abban azonban teljes a konszenzus, hogy ezek a galaxisok lenyûgözően gyönyörûek. Max Tegmark
3. A "vak voltam, és most látok" új jelentést nyert, amikor megértettem, milyen vakok vagyunk a spirituális univerzum teljes természetére itt a Földön.
4. A Galaxis többi részének szemében, ha egyáltalán tudomásuk van rólunk, a Föld csupán egy kavics az égben. Számunkra viszont az otthon, méghozzá az egyetlen otthon, amelyet ismerünk. Isaac Asimov
5. Még hogy nagy, tágas világ: először is nem olyan nagy és tágas. A világ valójában akkora, amekkorát az ember megtapasztal belőle. William Nicholson
6. Az évszázadok során a világ egyre tágasabbá vált körülöttünk. Egyre messzebbre látunk, jobban megértjük a világot, s nem győzünk csodálkozni, mennyire változatos, mennyivel tágasabb, mint azt képzeteink korlátozottsága miatt valaha is képzeltük. Carlo Rovelli
7. Képzeld el, hogy az idők kezdetén még nem voltak csillagok az égen. Képzeld el, hogy a csillagok nem azok, miknek gondoljuk őket. Képzeld el, hogy a távoli fények nem a messzi nap sugaraiból áradnak, hanem szárnyunkból, midőn csillagokká változunk.
8. A látszat nem az igazság. Ami szemünk előtt van, pusztán a láthatatlannak megjelenő képe. Első benyomásunk, érzékeink minden segítség nélkül a maguk természetességében gyenge alap ahhoz, hogy elbíráljuk, mi az igaz. S ez mégsem azt jelenti, hogy az igazság elérhetetlen számunkra.
9. A fizika szélesre tárja az ablakot, hogy messzire ellássunk. S amit látunk, mind bámulatba ejt bennünket. Rádöbbenünk, hogy telis-tele vagyunk előítéletekkel, és hogy a világról alkotott intuitív képünk részleges, maradi, elégtelen. A világ a szemünk láttára, továbbra is változik, lépésről lépésre, ahogyan egyre jobban észleljük. Carlo Rovelli
10. Az ég csak olyan mértékig nyitott, amilyen a látószögünk.