Képzeld el, hogy az idők kezdetén még nem voltak csillagok az égen. Képzeld el, hogy a csillagok nem azok, miknek gondoljuk őket. Képzeld el, hogy a távoli fények nem a messzi nap sugaraiból áradnak, hanem szárnyunkból, midőn csillagokká változunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha nem lenne éjszaka, nem lennének csillagok. Ha nem lenne sötét, sohasem látnánk a csillagokat. Ha nem lennének sokszor monotonnak vagy unalmasnak tûnő hétköznapok, nem emelkednének ki közülük az ünnepek. És mi sem tudnánk igazán becsülni az ünnepeinket.
2. A csillagok messze vannak. Olyan messze, hogy amikor nézzük őket, a múltjukat látjuk, hiszen a fény több év alatt ér csak ide, hozzánk. Az emberek néha azt mondják, a csillagok, amiket látunk, valószínûleg már meg is haltak, mire a fényük ideért. Ez nem igaz. A legtöbb csillag, amit látunk, csak néhány száz fényévnyire van. Szóval ne aggódj, a csillagaidnak valószínûleg kutya baja. Randall Munroe
3. A gondolatok nem tények, sőt (...), nem vagy egyenlő a gondolataiddal. Más szóval kifejezve nem felhők vagyunk, hanem maga a tágas, kék ég.
4. Ha a csillagok sem állandóak az égen, akkor semmi sem állandó. Semmi sem tart örökké, minden átmeneti és örökké változik. Anthony Ryan
5. Mindannyian a saját világunkban élünk. De ha fölnézel az égboltra, láthatod, ahogy a csillagok, ezek a kis külön világok, együtt csodálatos csillagképeket, naprendszereket, galaxisokat alkotnak. Paulo Coelho
6. A csillagokat bámulom. Olyan rengetegen vannak. (...) Hiába ragyognak azonban annyira közel egymáshoz az apró fénypontok, pontosan tudom, hogy fényévekre vannak egymástól. (...) Olyan messze léteznek egymástól, hogy nem érezhetik a társaik melegét, pedig mindannyiukat lángoló anyag alkotta. Pontosan ez a csillagok titka (...). Végső soron egyedül vagyunk. Nem számít, hogy milyen közelinek tûnsz, senki más nem érinthet meg.
7. Nélkülünk a világ ugyan létezne, de meg lenne fosztva minden szépségétől és nagyszerûségétől. A mondás, hogy a csillagok akkor is olyan gyönyörûek lennének, ha mi nem bámulnánk őket, épp az egész gondolat lényegét nélkülözi: azt, hogy ha mi nem néznénk őket, akkor senki nem látná a csillagokat. Nem lennének többek annál, amik. Pusztán tárgyak lennének megfosztva a képzeletünk által rájuk ruházott jelentésüktől.
8. Elég furcsa élet lehet nem tudósnak lenni. Élni a napokat, mit sem sejtve arról, avagy nem is érdeklődni az iránt, honnan ered a levegő, honnan a csudából kerültek a csillagok az égre, vagy milyen távol vannak tőlünk. Én személy szerint tudni akarok. Michio Kaku
9. Olyan természeti jelenségeket látni, ami másoknak nem adatott meg, természeti törvényeket megérteni, melyeket mások nem képesek felfogni, nos, ez még inkább arra indít minket, hogy elcsodálkozzunk a világegyetemen... bizonyára, mint csillagász, Istent nem találom meg benne. Mégis csillagászként is (...) megmarad a csodálkozás, amit a távolságok, a határtalanság és a csillagok csodálatos kölcsönhatásai váltanak ki, valamint a kérdés, hogy milyen a világ az ismert határokon túl.
10. Egyik élet sem fontosabb a másiknál, és mindennek megvan a maga célja. Mindennek. Képzeld el, hogy mind a nagy terv részei vagyunk, melyet egy nap megértünk, és e napon, miután megtettük azt, amire csakis mi vagyunk hivatottak, felszállunk, és azokkal, akiket legjobban szerettünk, újra egyesülünk örök ölelésben! Képzeld el, hogy csillagokká válunk!