Az egyik azért ragaszkodik egy véleményhez, mert nagyra van vele, hogy önmagától jött rá, a másik azért, mert vesződséggel tanulta meg és büszke, hogy föl tudta érni ésszel. Tehát mind a ketten hiúságból.

Kapcsolódó idézetek

1. A büszkeség inkább azzal függ össze, hogy mi a véleményünk önmagunkról, a hiúság azzal, hogy milyen legyen rólunk mások véleménye. Jane Austen
2. Kétféle méltóság van. Az egyik: amit a világ ad az embernek. A másik: amit az ember ad saját magának. Müller Péter
3. Kétféle boldogság van: az erényes embereké és a hiú embereké. Az első az erénytől származik, a második a sorstól... A hiúságon alapuló boldogságot maga a hiúság teszi tönkre: a dicsőséget a rágalom, a gazdagságot a csalás. Az erényen alapuló boldogságot viszont semmi. Lev Tolsztoj
4. A kitartás és az önfejûség között az a különbség, hogy az egyik többnyire erős szándékból fakad, míg a másik erőtlenségből. Henry Ward Beecher
5. Kétféle ember van: az egyik, akinek el kell mondani, a másik magától is rájön. Tom Clancy
6. Kevesen vannak, akik valamely valódi vagy képzelt jó tulajdonságon felbátorodva ne táplálnák magukban az önelégültség érzését. A hiúság és a büszkeség két különböző dolog, bár e szavakat gyakran felcserélik. Az ember lehet büszke, anélkül hogy hiú lenne. Jane Austen
7. Kétféle katona van, az egyik, amelyik a fegyelmezettsége révén ér el valamit, a másik, aki az esze miatt. Rejtő Jenő
8. Van az érték, és van az értéktől nagyon határozottan megkülönböztethető ócskaság. Az ember pedig azért ember, hogy a kettő között különbséget tudjon tenni.
9. Az emberek ezt tartják a legtöbbre: a hiúságukat. Az minden másnál erősebb. Ha egyszer megsértették őket, már nemcsak arról az egy sérelemről van szó, hanem magáról a Sértésről: mindig más a hibás, és mindig nekik van igazuk. És noha nem gonoszok (...), inkább végignézik ölbe tett kézzel a másik ember lassú pusztulását a közelükben, mintsem beismernék, hogy esetleg ők tévedtek. Romain Rolland
10. Az egyik dolog okozza a következőt. Az embernek van gyengéje, tökéletlen. A tökéletlenség bûnhöz vezet. A bûn pedig szégyenhez. A szégyent büszkeséggel és hiúsággal egyenlíti ki. És amikor a büszkeség elbukik, a kétségbeesés uralkodik el, és ez pusztításhoz vezet, ami a végzetévé válik.