Az egypuszi az sietős mert nincsen idő többre vagy mondjuk szakítófélbenlevős és lehet hogy örökre ott marad az arcodon mint egy utolsó emlék.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden olyan gyorsan változik, és sokszor időnk sem marad a búcsúzásra. Pedig mindennek kell egy lezárás. Az a bizonyos pont a történet végére.
2. Búcsú! dadog e szó az ajkon, könnyben ázva, s kegyetlen félbevág szerelmet, örömöt, benne szívig hasít üdvünknek távozása, szó, mit el nem takar, csak ami már örök. Alphonse de Lamartine
3. A viszontlátás üdv, a búcsú seb, az új viszontlátás még édesebb, és éveket pótol egy pillanat; a végső válás mégis megmarad. Johann Wolfgang von Goethe
4. Most kéne abbahagyni, Elfutni, elrohanni, Érzem, hogy holnap már többé nem lehet. Maradni esztelenség, Elmenni képtelenség, Bilincsben él, aki téged így szeret. Kovács Kati
5. A búcsú rövid és végleges, éles fogú szó: át tudja harapni azt a zsinórt, amely a múltat összeköti a jövővel. John Steinbeck
6. A válás perce oly nehéz, A kézben nyugszik még a kéz, A szembe olvad még a szem Mint mindörökre, végtelen. Majthényi Flóra
7. Ritka, hogy úgy köszönsz el valakitől, hogy tudod, az az utolsó alkalom. Megpróbálsz mondani bármit, amit korábban kellett volna, vagy csak szorosan átölelheted, szorosan, remélve, hogy a pillanat megmarad egy életre.
8. A hosszú ölelésben elvesznek a percek, Lehunyom a szemem, ezzel leplezem a terhet... Elbújok válladon, elrejtem könnyem, Oly nehéz a búcsú, hát ne engedj el könnyen. Egy ölelést, egy csókot azért elviszek az útra, Ezzel szûkösen kibírom, amíg viszontlátlak újra. Children of Distance
9. Az élet perc, mely folyton lebben. Minden perced bocsásd el csókkal, Kinlódni is kéj a jelenben. Ady Endre
10. Várni valamire vagy valakire, miatta elodázni a pillanatot, elszalasztani azt, ami ott van kéznél, amire várni sem kell már: időpazarlás. Bauer Barbara