Az Élet, akár csak a szél, olyan helyekre visz minket, amelyekre a legkevésbé számítottunk, és közben folyton változtatja az útirányt, így a végén koldusokat koronáznak királlyá, királyok buknak a mélybe, a szerelem közönnyé fakul, és esküdt ellenségek szívbéli jó barátokként, kéz a kézben szállnak sírba.

Kapcsolódó idézetek

1. Sorsunkat befolyásoló szelek fújnak, amelyek többnyire akkor támadnak, amikor a legkevésbé számítunk rá. Néha tombolnak, mint az orkán, néha pedig éppen csak fújdolgálnak. A szelet mégsem szabad lebecsülni, mert gyakran a jövőt rejtegeti. Te vagy, drágám, az én életemben az a szél, amelyre nem számítottam, az a viharos erősségû szél, amelyet elképzelni sem tudtam eddig. Te vagy a végzetem. Nicholas Sparks
2. ...az élet olyan, mint a szél, és mint a szél, úgy száll tova. És elmegy innen máshova.
3. A végzet szele sodor bennünket ide-oda (...). De amikor kikötünk ott, ahová ez a szél sodort, azzá formáljuk magunkat, ami lenni akarunk és tudunk. Nora Roberts
4. A szél szebb napokat fúj feléd, itt egy új nap, új kezdet, új esély. Göröngyös az út, de a fény a végén szárnyakat ad, hogy az égig érjél!
5. Milyen szép is lenne, ha minden úgy érne véget ezen a világon, hogy nem maradnak elvarratlan szálak. Sajnos, ez csak ritkán történik meg. A dolgok mennek tovább, az emberek pedig élnek, vagy halnak, ahogy az a sors könyvében meg van írva. Frederick Forsyth
6. Az élet nehéz, és sokszor nem látni a rossznak a végét. Néha azt hiszed, az út innen már csak fölfelé vezethet, aztán mégis kiderül, hogy tovább vezet lefelé. Az alagút végén megcsillan a fény, aztán épp oly hirtelen elhalványul. Néha azonban a katasztrófában is van gyógyulás. Néha az ember kap még egy esélyt.
7. Néha egy adag jószerencse olyan tájakra kalauzol minket, ahova érkezni akarunk, de szörnyû végbe torkollik. Néha éppen a balszerencse óv meg minket a végzetünktől, amikor nem kapjuk meg, amit annyira akarunk.
8. Kezdetben a szerelem hurrikánként kap a hátára minket, de végül - szerencsére - a vihar elül, és csendesebb vizeken élvezhetjük az utazást. Ez nem szokatlan és nem is ad aggodalomra okot, mert a végén a vágy a világ minden kultúrájában alulmarad a szeretettel szemben.
9. Az élet utazás. Akár hosszú, akár rövidebb, mindig van eleje is, vége is. És akkor élünk okosan, ha szeretjük egymást és segítünk egymásnak végig az úton. Aztán eljön a pihenés ideje, és kezdődik az utazás második szakasza. És ki tudja, talán az lesz mind között a legcsodálatosabb utazás.
10. Az élet olyan, mint az óriáskerék, szép lassan felvisz minket a legmagasabb pontra, aztán minden hanyatlik, és a végén kiszállunk.