Az élet méreg, ha nem hiszünk benne. Az élet méreg, mikor már csak eszköz arra, hogy a hiúság, a becsvágy, az irigység beteljenek vele.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet meghalás, hiába szépítjük. (...) Bûzlik is tőle, mármint az élet. Ha másképp érezzük, elfogultak vagyunk. Thomas Mann
2. Méreg a pénz, ha rabbá válunk általa. Méreg a cím, a rang, ha csak önös érdekből akarjuk. Méreg minden emberi kapcsolat is - ha egyoldalú csupán. És ez a méreg lassan, de biztosan dolgozik. És a pokolba taszíthat...
3. Kegyetlenség reményt adni akkor, ha nincsen rá ok. Csak csalódáshoz vezet, nehezteléshez, haraghoz, csupa olyan érzéshez, amelyek még jobban megnehezítik az amúgy is nehéz életünket.
4. A sértődés, a harag, a féltékenység, a fájdalom, a depresszió olyan méreg, amelyet te iszol meg, mégis azt várod, hogy valaki más haljon bele. Az élet nem így mûködik. A legtöbb embernek egy egész élet kevés rá, hogy ezt az egyszerû igazságot megértse. Sadhguru
5. Szerelem és irigység. A két legveszélyesebb méreg, ami emberi lelket megtámadhat. Átkozott méreg mindkettő, hiszen a józanságot veszi el végérvényesen. A józan ítélőképességet, amivel önmagunk egy darabját hagyjuk elveszni. Tomán Edina
6. Az élet nem olyan hosszú, hogy ráérjünk a pesszimizmusra is, meg a szenvelgésre is, hogy állandóan nyûglődjünk meg panaszkodjunk. Néha lehet mérges az ember, arra talán van idő, de többre...? Gobbi Hilda
7. A harag mérgező is lehet. Akár jogos, akár nem, idővel keserûség és jogos felháborodás lesz belőle, végül megmérgeznek minket tulajdon érzelmeink. Daniel Gottlieb
8. A bizalom a legalattomosabb méreg. A bizalom félresöpri minden elővigyázatosságodat. (...) Ezért bánj csínján a bizalmaddal! Vagy még jobb, ha senkiben sem bízol. Mark Lawrence
9. Az irigységet sokan valami keserû, zöld, mérgező dolognak írják le. Megalapozatlan, savas, és a rosszindulat fûti. R. F. Kuang
10. A hiúság, ha bizonyos fokot meghalad, rendkívül veszedelmessé válhat. Nem elég, hogy az embert mindenféle haszontalan munkára és időpocsékolásra késztetni, melyek inkább a látszat, mint a lényeg kedvéért történnek; nem elég, hogy hatása alatt az ember csak önmagára gondol, és másokra csak legfeljebb annyiban, hogy mit gondolnak róla, hanem még el is veszítheti általa a valósággal való kapcsolatát. Jár-kel az életben anélkül, hogy megértené az emberi összetartozást; anélkül, hogy az élettel bármiféle viszonyban volna. Alfred Adler