Az élet, mint homokszem pereg tovább, az elmúló rossznak a súlya sem fáj. Arcod a fény mossa, jobb lesz talán, a rád váró út még előtted áll.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy élsz és harcolsz, rajtad áll, A te döntésed, élet vagy halál, De ne félj, csak menj, a fény téged vár, S légy, aki vagy, a múlt nem számít már.
2. Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor. (...) De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak meg azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a levelét, aztán kezdi elölről.
3. Bizakodjál, az élet mosolyog feléd. Békesség nyomában szeretet jön eléd... A rossz viszálykodást messziről kerüld el, Lelked gyötrelmeit örömök váltják fel.
4. Az emlékek néha megmaradnak, csak az élet rohan tovább. Rohan, mint egy viharzó áradat, kegyetlenül magával sodorja a reményeket, az ifjúságot, a boldogságnak még az illúzióját is.
5. Az élet mindig megy tovább, mindegy, mivel állunk szemben. Sosem áll meg a kedvünkért, ezért nekünk sem szabad leragadnunk a múltban. Kollár Betti
6. Az élet csökönyös jószág. Azt hinnéd, megöl, mégis élsz tovább. Még élvezed is. Előre kell nézni, és másokat is magunkkal vinni előre. Shahed Yousaf
7. Megyek tovább, ma mosoly lesz a könnyek helyett, Ellenem a világ, de a hitemet nem törhette meg. Children of Distance
8. Az élet tele van jó szerencsével és balszerencsével, de örülj, hogy élsz, minden egyes napon. Az élet elszalad melletted. Shunmyo Masuno
9. Tépd el az időt, törd el a múltat, Gondold azt, hogy mától fogva élsz! Könnyfényû hûs patak lemossa arcodat, És ha onnan majd visszatérsz, Egy új útra megtisztulva lépsz.
10. Időnként úgy érezhetjük magunkat, mint egy pörgő falevél, melyet a szél piszkos utcán sodor; úgy érezhetjük magunkat, mint egy homokszem, mely megrekedt valahol. De senki nem mondta, hogy az élet nyugodt és rendezett dolog - nem az. Az ember nem tépett falevél, és nem is homokszem: kisebb-nagyobb mértékben megtervezheti az útirányát, és követheti is. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint már túl késő bármit is tenni; hogy a mögöttünk lévő út már annyira tönkre van téve, hogy nincs esély egy olyan jövőbeli út megrajzolására, amely akár egy kicsit is más lesz. Mindig van az úton egy olyan pont, amikor új utat jelölhetünk ki. És megpróbálhatjuk követni. Nincs élő ember, aki ne tudna újrakezdeni. Lafayette Ron Hubbard