Az életnek, sorsnak nevezett hullámverés tengernyi átok törékeny, tojáshéj ladikját szüntelenül hányja-veti, dobálja.

Kapcsolódó idézetek

1. Életem vitorlása a tenger habzó hullámain hánykolódik, én pedig próbálom egyensúlyba hozni a hajót: az életemért küzdök.
2. Az élet minden hullámverése elborít, és újabban egy kínos furdalás okoz pokoli fájdalmat: hátha megérdemlem, hátha a világ jó, s a rossz én vagyok! Ady Endre
3. A sors ellenállhatatlanul sodor bele valami szörnyûségbe. Rejtő Jenő
4. Örökkön nyugtalan a tenger, örökkön zúgnak a lombok. Örökkön háborog az ember, örökkön kicsik a dolgok. Su-La-Ce
5. Az ember megy a sodrással és a változó világ hullámai úgy dobálják az élet piciny csónakját, ahogy az meg van írva. John Cure
6. Felrémlik előtte sodra a sebes zuhogású, hajdani időknek, melyekben a most állóvízzé terebélyesedett élet még frissen, harsogva törtetett előre. Lackfi János
7. Az élet egy hagyma, amit könnyezve kell meghámozni. Julio Cortázar
8. A vizet felkavarja a hullámok ereje, a haragvó embert pedig az értelmetlen gondolatok. Evagriosz Pontikosz
9. A halandó, jó s gonosz egyformán magabízó, minden tettében puszta szeszély vezeti, míg utoléri a balsors: akkor jajgat, odáig tátott szájba galamb: biztat a lenge remény.
10. A beszéd pedig olyan, mint egy tóba dobott kő, hullámfodrokat vet, amelyek nőttön-nőnek. Agatha Christie