Lackfi János

Ha az ember megpróbál igazán belehelyezkedni a gyerekek világlátásába, az nagyon komolyan megfordítja vele a világot.

A költő nem marslakó, nem nagyobb "észak-fok, titok, idegenség", mint bármelyikünk.

Az író-költő felrobbantja a világot, a cserepeiből összerak egyfajta makettet, és elhiteti róla, hogy az a realitás.

A nőci, ha negyven, biztos hely az ûrben, vevő a humorra, de el nem alél, bár vágyai vannak, nem vágyik el innen, nem húzza a csőbe a szoknyapecér.

Felrémlik előtte sodra a sebes zuhogású, hajdani időknek, melyekben a most állóvízzé terebélyesedett élet még frissen, harsogva törtetett előre.

Minden születésnap olyan, mintha a fejemre sózna rá valaki egy jókorát bunkósbottal. Nem akarom, hogy belekalapáljanak a talajba, mint egy szöget, dolgom van még, őrizzük a lángot.

Harminc év házasság a tibeti halottaskönyv szerint olyan, mint egy kezdet és vég nélküli alagút, mely önmagába torkoll, vagy mint egy narancsmag, mely körül az izzó gyümölcshús maga az univerzum.

Na hiszen, amennyi tej, kenyér, felvágott, sajt áramlik át a testünkön nap mint nap! Szégyentelen és álnok ügy, felfaljuk a világot és kiadjuk magunkból, mint az állatok (...). A tehén, a mező, a disznó mind termeljen, mint a gép, mind adja saját húsát, vérét, magvát, tejét csak azért, hogy mi mind jobban elszaporodhassunk, rátenyereljünk a földgolyóbisra, kifacsarva, mint egy narancsot.

Igazi halott nem is lennék én semmi pénzért. De persze a halottakat senki se kérdezi meg előbb a pályaválasztásról, mi akarsz lenni, halott, vagy valami más?

Leves az élet, az Isten meg beledobál minket pucér csirkéknek, és egész jól úszkálunk meg táncolunk meg elvagyunk a karalábék és répák között, mindaddig, amíg valaki fel nem fal bennünket.

Az irodalmat jellemezhetném úgy, mint egy háztartási gépet, ami segít és könnyebbé tudja tenni a napjainkat. Ezt a gondolatot hordozni - igen, ez küldetés.

Amely munka nem ér rá, az is ráér. Ez bizton kiderül, amikor nem csináljuk meg, és mégsem dől össze a világ.

A magyarok évszázadokon keresztül hozzászoktak, hogy szépen haljanak meg hazájukért, így sokszor nem jut eszükbe az az egyszerû ötlet, hogy élni is lehetne érte.

A szenzációknak megvan az a roppant sajnálatos tulajdonsága, hogy minél gyakrabban ismétlődnek, annál kisebbet durrannak.

A létező szocializmus idején az a mondás járta, hogy az értelmiség előtt két út áll, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Az 1990-es évektől kiderült, hogy az egész magyar társadalom előtt csak ez a két út áll.

Mint meztelencsiga besózva, Úgy fordulok ki most magamból, Lét-kabát bélését kitárom, Lettem egyszemélyes karambol.

Olykor egészen lehetetlen pofák élnek rekord ideig, és édes-aranyos, jólelkû emberek hullnak el fiatalon. Aligha van ebben kiszámítható törvényszerûség.

Egykor palack voltam, most meg táska vagyok. Keringnek a világ körül reciklált anyagok.

A háborúnak nevezett szélhámosság legfőbb célja, hogy országokat, népeket taszítsanak nyomorúságos függésbe.

Kevésbé jő el a jövő, ha tudunk róla? Megváltoztathatunk bármit is, ha belelátunk előre? Hisz még jelenünk is vajmi változtathatatlan, miközben mi néhányan, lelkes előőrs tudjuk a makula nélkül tündöklő igazságot!