Az elődeiket szerető és tisztelő embereknek gyakran nehezükre esik objektíven szemlélni a saját történetüket. A tisztelettudó gyerekek és unokák félhetnek attól, hogy ha így tesznek, az majd valami negatív dolgot tár fel, és így rontja jó hírüket. De a korlátozó minták felfedezése nem azt jelenti, hogy kinyitsz egy kukacokkal teli konzervdobozt vagy keresel valamit, amit kritizálhatsz; azt mutatja, hogy hajlandó vagy megvizsgálni egy esetlegesen hibás folyamatot és javítani rajta.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyerekkorban másokat jónak vagy rossznak látunk - ez az egyszerû gondolkodás épp a legsérülékenyebb életkorban megvédi a kicsi és védtelen gyermekeket. A felnőtté válás során azonban már észrevesszük, hogy az emberek jók és rosszak is egyben, illetve jók, csak megvannak a hibáik és a rossz oldalaik. Többé-kevésbé tiszteljük őket, és a mi felelősségünk, hogy mit veszünk át tőlük, és mit nem. Steve Biddulph
2. Szülőként az ember néha azt hiszi, hogy ha ügyesen elrejti a gyerekek előtt a saját gyengeségeit és hibáit, és csak a legjobb oldalát mutatja, azzal jó példát mutat nekik. Csakhogy ez fordítva is elsülhet, ugyanis könnyen odavezethet, hogy a gyerek azt hiszi, őt csak akkor szeretik, ha tökéletes. Ellenben ha őszinték vagyunk a gyerekeinkkel, és nyíltan tudunk beszélni velük azokról a nehézségekről, amelyekkel nap mint nap nekünk is meg kell küzdenünk, azzal tulajdonképpen teret nyitunk számukra, hogy ők is nyíltan beszéljenek a problémáikról. Ez persze azt is jelenti, hogy el kell tudnunk ismerni, ha hibáztunk vagy tévedtünk a velük vagy másokkal folytatott interakcióink során. El kell viselnünk a szégyent, ami ezzel jár, és meg kell tennünk mindent a javulás érdekében. Anna Lembke
3. Azok a családi hagyományok, amelyek gátolják a szeretet, a megértés és a boldogulás képességét, hamis hagyományok, ugyanis akadályozzák a fejlődésre való képességedet. Ha meghaladod örökséged korlátozó aspektusait, az fokozni fogja képességedet a lehetőségeid megvalósítására. Az a helyzet, hogy minden korlátozó családi hiedelem befolyásolja az egyén önbecsülését. Ez nagyon lényeges információ, mert számos különböző hamis viselkedés mélyén alacsony önbecsülés rejlik. Döntő fontosságú, hogy feltárjunk minden olyan tanítást, amely rombolhatja önérzetedet. Tartsd észben, hogy minden olyan információ, tanítás, hagyomány, érték vagy kivetítés illúzió, amelyik arra vezet, hogy ne szeresd - vagy gyûlöld - magadat.
4. Ugye, ismersz olyan embereket, akik mindig találnak nemes és jó okot, amellyel a hitványságaikat álcázzák? Akik mindig "őszintén beszélnek", amikor rosszak akarnak lenni, akik "kötelességüknek tartják, hogy közöljék ezt vagy azt", s még önmagukkal szemben is olyan képmutatók, hogy mindvégig abban a szent meggyőződésben élnek, hogy minden aljas és undorító lépésüket az önzetlenség diktálta! Próbáld meg elhinni, hogy az ilyen emberek ellentétei is léteznek. Akik olyan cinikusak, annyira nem bíznak sem önmagukban, sem az életben, hogy csak a saját rossz indítékaikban hisznek. Agatha Christie
5. Vannak szerető emberek. Előbb-utóbb felmerül bennük az igény, hogy akit szeretnek, teljességükben, torzítatlanul lássák. De nem olyan könnyû megmutatkozni. Saját félelmeink észrevétlenül is elvárásokká merevednek bennünk, s nehezünkre esik a másik természetessége. Bár mesék, mondák, vallomások szólnak arról, mennyire epekedünk, hogy megismerhessünk valakit, de ha erre alkalmunk nyílik, legtöbbször meggondolatlan hirtelenséggel ítéljük meg a másik személy jellemvonásait. Végül mindannyian rejtőzködni kezdünk, és szorongatónak érezzük a mindennapi életünket. Jónás Tamás
6. Érdemes jól megfigyelni a körülötted élőket, és meglátni bennük azt, amit nem biztos, hogy szívesen megmutatnak, mert így sokkal kevesebb meglepetés érhet.
7. Generációk követik egymást, fiúk az apákat, lányok az anyákat, egyik a másik helyébe lép, elkövetve az elődök hibáit, átélve a győzelmeiket. De ha nem az ő útjukat akarjuk követni? Nem ugyanattól a félelemtől vagy vágytól vezérelve akarunk élni? Követendő vagy éppen elkerülendő példaként tekintünk rájuk? Úgy élünk, ahogy ők, mert ezt láttuk magunk előtt, vagy saját énképet kreálunk magunknak? De mi lesz, ha csalódunk a képben? Lecseréljük őket? Lecserélhetjük a szüleink képét, vagy a sors majd visszavezet minket arra az útra, vissza az otthon áldott melegéhez?
8. Ha... elfog a kísértés, hogy másokat leírj, mert önteltnek és barátságtalannak látod őket, adj nekik esélyt, hogy megcáfolhassák! Valószínûleg csak tartanak tőled! (...) Mindnyájunknak megvannak a magunk kis bizonytalanságai. Andrew Matthews
9. Egy felnőtt már sok mindent nem tud a gyerekkoráról, másrészről viszont sokkal több mindent megért belőle. Egyes történetek elkopnak, de számos összefüggés, körülmény csak később válik láthatóvá, érthetővé. Néha egészen kegyetlen módon kell újrateremteni a szülők, rokonok, barátok alakját, belátva, hogy az akkori tetteikre nincs feloldozás, vagy ellenkezőleg: meg lehet, meg kell nekik bocsátani. Minden úgy volt, ahogy volt, csak egy kicsit másképpen - és ez az önképet is felboríthatja.
10. A történetek olyanok, akár az emberek (...). Attól, hogy szereted őket, még nem lesznek tökéletesek. Nagy becsben tarthatod az erényeiket, és szemet hunyhatsz a hibáik fölött. De a hibák nem fognak eltûnni. Matt Ruff