Az első évek nem egyszerûen a felnőtt életre, a felnőttkorra való felkészülés évei, különálló, sajátos életciklust alkotnak, melyet a gondtalanság, a komoly felelősség hiánya jellemez, amit a szülőknek, ha "jó szülők" akarnak lenni, biztosítaniuk kell.

Kapcsolódó idézetek

1. Az iskolázás első néhány éve kulcsfontosságú. Ez az az időszak, amelyben a legtöbb gyerek betörik, és elveszti saját akaratát. Ez az az időszak, amelyben megtanulja, hogy az ő kíváncsisága nem érdekes, hogy mások döntik el, mit kell tanulnia.
2. A szülővé válás nehéz feladat. Gyerekünk egyik napról a másikra életünk első számú, minden mást maga mögé utasító prioritásává válik. Aki szülővé lesz, minden bizonnyal arra is ráébred, milyen feladattal kellett megbirkózniuk saját szüleinek, és talán elkezdi jobban értékelni őket, azonosulni velük, vagy éppen jobban megérti őket.
3. Tizenegy éves koruk körül a gyerekek - normális és szükséges módon - kezdenek eltávolodni a szüleiktől. Amint elindulnak a felnőtté válás hosszú útján, az első és legfontosabb dolog, amit tesznek, hogy fokozatosan kialakítják a saját identitásukat. Egyszerûen fogalmazva ez azt jelenti, hogy rájönnek, kik is ők tőled függetlenül. Michelle Icard
4. A múlttal ellentétben ma már végképp nem elég, ha a gyermekeknek csak egyetlen területen hasznosítható szakmai képzést kínálunk. Más útravalóval kell őket ellátni. A legfontosabb annak tudatosítása, hogy egy teljes évszázadon át tartó életre kell hogy felkészüljenek, és az ő felelősségük, hogy a saját pályafutásukat ennek megfelelően alakítsák. Rudi Westendorp
5. Számomra a felnőttség azt jelenti: készen állsz vállalni a felelősséget saját helyzetedért és tetteidért. Ha saját életemért, helyzetemért és körülményeimért vállalom a felelősséget, megtanulhatom, hogy nem annyira (de)formáló tényezőkként, mint inkább tanulnivalókként fogadjam el azokat. Minden, amit az élet elém hoz, tananyag lehet számomra. Nem mindig tudom saját magam meghatározni, mit hoz elém az élet, és mivel kerülök szembe; azt viszont megválaszthatom, hogy egy adott helyzetben maradok-e, vagy továbblépek. Ha pedig néhány esetben mégsem dönthetek magam arról, hogy maradok-e, vagy továbblépek, akkor még mindig választhatok aközött, hogy folytonosan szembeszegülök-e a helyzettel, vagy elfogadom és tanulok belőle. Te is választhatsz, hogy gyermekként vagy felnőttként akarod-e élni az életed.
6. A szülőknek nem kell eszményképeknek lenniük. Lehetnek tapasztalatlanok, tévedhetnek a gyermeknevelésben, olykor rossz módszereket, technikát alkalmazhatnak - mégis jó eséllyel nevelhetnek egészséges gyermekeket, ha erős kötelék van közük.
7. Milyen furcsa, hogy amíg gyerekek vagyunk, fel akarunk nőni, szinte érezzük a kényszert, hogy megmutassuk a világnak, mire is visszük majd. Aztán amikor már a felnőtt életbe vágunk bele, hiányzik a felelőtlen lét. Borsa Brown
8. A dolgok elvesztése tesz minket azzá, amik vagyunk. Egy szülő elvesztése. A szüzességünké. Annak, aminek hiszünk magunkat. Az ártatlanságunké. Ezek a veszteségek az első lépések a felnőtté váláshoz. Az élet sokkal bonyolultabb lesz. Ugyanakkor tele lesz lehetőségekkel, és esélyt ad, hogy új kezdetek felé nyissuk meg a szívünket.
9. Szüleink is emberek, és a nevelés rögös útján nagy valószínûséggel volt egy-két olyan lépésük, amely nehézségeket vagy idegeskedést okozott számunkra. Ez van akkor, ha valakinek minden előzetes képzés nélkül kell végeznie egy munkát tizennyolc éven át. Egy-egy dolog elromlik.
10. A mai szülők 20 év alatt akarják felkészíteni a gyerekeiket az életre ahelyett, hogy megtanítanák őket arra, hogyan tudnak egy életen át alkalmazkodni a változó körülményekhez. És azon sem igen gondolkodnak, mit tesznek akkor, ha a gyerekeik már felnőtt emberek lesznek. Végképp elmúltak azok az idők, amikor csak azért élt és dolgozott az ember, hogy felnevelje a gyerekeit, majd a szó szoros és átvitt értelmében nyugalomba vonult. Napjainkban azok a szülők, akiknek a gyermekei már elhagyták a szülői házat, egyfolytában azon törik a fejüket, mivel töltsék ki a hosszúra nyúlt életet. Rudi Westendorp