Az elvétett szavakból és mozdulatokból végül összeáll egy ember. Nem az a bizonyos, akit szeretünk, hanem egy másik. Akit szeretünk. S megkezdjük keserves küzdelmünket, hogy egyesítsük e kettőt. A vágy gyakran elmossa a határt a két ember között, hogy aztán a kihûltség perceiben annál mélyebbnek érezzük a szakadást.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindegyikünk (...) csak félember, akit elválasztottak a másik felétől. És az elfelezett részek folyton keresik a másik felüket. A szerelem, melyet egyik ember a másik iránt érez, nem más, mint az az erő, mely két félrészünk egyesítésére ösztönöz bennünket, hogy ismét helyreállítsuk egykori tökéletességünket. Anatole France
2. Néha, amikor az emberek szerelmesek lesznek egymásba, olyan közel kerülnek és annyira összeillenek, hogy egymásba olvadnak, s már nem lehet megállapítani, hol kezdődik az egyik, és hol végződik a másik. Összekeveredve egyesülnek, és attól kezdve már nem tudnak egymás nélkül élni.
3. A szerelem egy nagy utazás, amely során rengeteget tanulunk. Kezdetben teljesen más, mint ami végül kialakul. A fiatal párok olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy szinte egymásba olvadnak. Kezük és lábuk összegabalyodik, szinte egyszerre lélegeznek. Miután megmenekültek a magánytól, szorosan egymásba kapaszkodnak, megkönnyebbülten, hogy végre találtak valakit, aki szereti őket. Az a különös az egészben, hogy ilyenkor még nem is igazán ismerik egymást, ám ezt a képzeletükkel ellensúlyozzák. Mintha mindketten egy-egy fehér táblát tartanának maguk előtt, amelyre a másik rávetíti az összes reményét és vágyát. Mivel mélyen belül bizonytalanok, feszülten figyelik a megcsappant szeretetre utaló jeleket. Később, amikor már több időt töltenek együtt, elkezdődik a valódi kapcsolat, a hosszú küzdelem, amely során a képzelet mögött megjelenik a hús és vér ember. Mindketten egyre valóságosabbak lesznek - már úgy viselkednek, amilyenek ők maguk. Idővel minden jól alakul, ha nem esnek kétségbe, elfogadják, hogy a különbözőségük miatt más dolgokat szeretnek, és tiszteletben tartják a másik önállóságát. Mindketten erősebbek lesznek és kiteljesednek. Az egészséges kapcsolatban élők ezt meg is fogalmazzák: "jobb ember vagyok mellette", "úgy érzem, vele önmagam lehetek". Steve Biddulph
4. Az emberi érzelmek olyan összetettek, hogy gyakran kerüljük szavakba foglalásukat. Nem akarjuk elveszíteni érzelmeink erejét és varázsát, gyakran ezért nem kívánjuk kimondani, amit valójában akarunk. Egy kimondatlan vágy valóra válása nagyon különbözik a kimondott kérés teljesülésétől. A szerelem azt jelenti, hogy nem kell olyan sokat beszélnünk.
5. Egymást szeretni annyit tesz, hogy kitárulkozunk egymás előtt, leromboljuk a korlátainkat és a kettőből egy válik. Ezt az egyet aztán sokkal többnek éljük meg, mint a két különálló rész együttesét. Az érzések szintjén is új korszak köszönt be és valami egészen új keletkezik.
6. Rengeteg fájdalom keletkezik abból, hogy összekeverjük a vágyat és a szeretet, és azt mondjuk, hogy szeretlek, akkor amikor tulajdonképpen csak azt akarom, hogy kielégítsd a vágyaimat. Feldmár András
7. Az ember időnként nem szereti azokat, akiket a szerettei közé sorol. A szeretet nem állandó, időnként szünetel, de mindig átjut a szakadék egyik partjáról a másikra. David Ebershoff
8. Szüntelenül ellentmondásos érzésekkel küzdünk, és úgy érezzük, szétszakítanak bennünket egymásnak ellentmondó vágyaink: hiszen egyszerre vágyunk a szabadságra és a közelségre. Alig adtuk át magunkat teljes valónkkal a szenvedélynek, a következő pillanatban már meg is ijedünk tőle.
9. Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni. Laurell Kaye Hamilton
10. Az ember uralkodik a vágyai fölött. Más vágyakat kovácsol magának belőlük. Olykor engednünk kell, ha azt akarjuk, hogy az élvezetünk valódi legyen, és csak az igazi élvezet kísért minket azután is, hogy már letûnt.