Az ember álcát ölt, ha nem igazán tudja magáról, hogy kicsoda. Új múltat kreál, hogy elfelejtse a sajátját.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy okból varrja ki magát az ember: hogy eláruljon magáról valamit, amit máshogy nem tud kifejezni.
2. Teszi, amit tud, hogy leplezze, hogy nem tudja, mit tesz. Gabriel Laub
3. Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Õ az arca mögött van. Láthatatlan. Gárdonyi Géza
4. Az ember elfelejtette, hogy kicsoda ő, és ezért azt sem tudja, hogy mi az értelme az életének.
5. Az emberek azt hiszik, hogy egy álarctól megváltoznak, pedig valójában az történik, hogy azokká az emberekké válnak, akiknek lenniük kell.
6. A múló évek igazán jól álcázzák az embert. Kazuo Ishiguro
7. Az ember járkál, olyanok között, akiket jól ismer, az arcukba néz - és az arcok egyszer csak megváltoznak - már nem ismerős néz rád - hanem idegen - kegyetlen idegen. Agatha Christie
8. Az ember éppen ott nincs otthon, ahol van. Az ember azt hiszi, hogy ott lenne otthon, ahova kívánkozik. Zsolt Béla
9. Mindannyian álarcot viselünk, minden nap, és néha annyira belefeledkezünk, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk valójában. És néha, ha szerencsénk van, jön valaki, aki megmutatja, hogy kik akarunk valójában lenni, hogy kinek kellene lennünk.
10. Az ember halogat, vagy emlékezik. Nem él a jelenben, hanem visszafordított szemmel siratja a múltat, vagy nem törődvén az őt körülvevő gazdagsággal, lábujja hegyére áll, hogy a jövőt kémlelje. Ralph Waldo Emerson