Ugrás a tartalomra
Az ember azt szereti, amit el lehet veszíteni: saját magát, a szerelmét, a hazáját. Mostanáig az emberiség számára a Föld nem tartozott a szeretnivaló kategóriák közé.
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberek nem a Földet akarják megmenteni, hanem a saját földjüket. Az életüket. Vagy azt, amit az életük értelmének gondolnak. Ezért néha még áldozatokra is hajlandók.
-
Nagyszerû dolog testünket-lelkünket feláldozni olyasmiért, amiknek az égvilágon semmi értelme. Az emberiségnek, mint olyannak ez a tulajdonsága egészen szeretni való.
-
Az ember időnként nem szereti azokat, akiket a szerettei közé sorol. A szeretet nem állandó, időnként szünetel, de mindig átjut a szakadék egyik partjáról a másikra.
David Ebershoff
-
Az ember számára elsődlegesen a világ a fontos, a világ, amelyben értelmes tetteket akar végbevinni, amelyben meg akarja élni a szépet, a jót, az igazat, amelyben találkozni akar egy másik emberrel a maga egyszeriségében és egyedülállóságában, azaz szeretni akarja.
Viktor Emil Frankl
-
A szeretett személy nem valami fa, amely eltakarja előlünk az erdőt, nem egy olyan fejezete az életünknek, amelyet meg kell haladnunk, hanem maga a cél, egy esemény, egy esély. Azért szeretjük, mert egyedi és pótolhatatlan - a maga hibáival és értékeivel. Vannak pozitívumok és vannak negatívumok, de nem készítünk mérleget, mielőtt szerelembe esnénk! Mi az egészhez "ragaszkodunk", még ha nem is tudunk számot adni róla, miért.
-
Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.
Lucius Annaeus Seneca
-
Az ember természetétől fogva azt szereti, ami nem az övé.
-
Mi az a szeretet? Mindenki szeret valamit. Az élet bonyolult, egymásért szinte sosem teszünk semmit. Azzal, hogy elhagyjuk, akit szeretünk, őt is tönkretesszük.
-
Úgy szeretem, hogy azt a legtöbben meg sem értenék. (...) Mint ahogy a Föld szereti a Napot. Õ számomra a fény, ha elveszettnek érzem magam. A melegség, ha fázom, és a nevetés, ha már túl régóta esik az eső. (...) Ez egészen más. Szerelmes vagyok a lelkébe. És ha Isten megáldana, azt szeretném megérinteni.
-
Az a fontos, hogy az ember szerethessen, s nem az, hogy őt szeressék. Az ember nem túl hálás azok iránt, akik szeretik.
William Somerset Maugham