Az ember egyedül hal meg, de másokkal él. A halálban apró részekre bomlik, de az életben maga is csak sejtje egy óriási testnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet fokozatosan megy át a halálba. Először az egész részei halnak meg. Amikor az ember szerettei meghalnak, az ember egy része is meghal. Kim Stanley Robinson
2. A halál nem része az életnek, sokkal inkább az élet része a hatalmas halálnak, mondjuk, pici kis részecskéje, atomocskája. Cserna-Szabó András
3. Senki sem hal meg egyedül. Mikor valaki meghal, egy részük, mely másban él, szintén odavész.
4. Csak az élet létezik; a halál csak a látszat felszínén van jelen. A halál az univerzum eszköze, hogy eltakarítsa, ami már megszolgálta a célját, és utat nyisson a következő céloknak. Amikor a test bevégezte küldetését, gyengéden félreállítják.
5. Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól. Ernest Hemingway
6. Egy ember nemcsak önmaga él és hal meg. Továbbadja, ami benne rejlik, az utána jövőknek... Agatha Christie
7. A halál az anyag s nem a lélek pusztulása. (...) A halál az állapotváltozás. A lélek egyedül kezd élni. Mindaddig, amíg a testtől el nem vált, kézzel tapintotta a dolgokat, szemével nézett, fülével hallott, a dolgok lényegét azonban önmagában ismerte. Mesa Selimovic
8. Az ember egyedül születik és hal meg. De nincs olyan ember, aki egyedül tudna élni.
9. Meghal egy ember, de minden megy tovább, még a nap is újra felkel. (...) A halál az élet közepén található, és az élet körbeveszi a halált.
10. Ó, az élet egyetlen közös tulajdonunk. A halál kinek-kinek magánügye. Aki meghal, magára marad körülhatároltan, mint a pont, aki él, mint a fény, mások életébe árad.