Az ember élete szüntelen kötéltánc a kísértések szakadéka felett, és nagyon mélyre zuhanhat, aki félrelép.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet (...) folyamatos zuhanás, majd kapaszkodás visszafelé, felfelé. Ha valaki lent akar maradni, őt semmivel sem lehet a felszínre imádkozni, aki pedig nem, azt hat ökörrel sem lehet visszatartani.
2. Az élet meredek lejtő, amelynek egyik vége az égben van, a másik a semmiben. Az embernek roppant erőfeszítéseket kell tennie, hogy megálljon a lábán, amikor pedig ingadozni kezd, senki sem adhatja vissza többé az egyensúlyát. Liviu Rebreanu
3. Az ember élete olyan, mint a patak. Néha megzavarodik, és törve-zúzva kiárad, de mindig visszatér a mederbe. Fekete István
4. Az élet nem biztonságos hely, ahol bizakodva berendezkedhet az ember. (...) Az emberek vékony jégen mozognak álmaikkal, kívánságaikkal, vágyaikkal. A legszebb, legcsodálatosabb, legnagyszerûbb pillanatot is követheti - hirtelen és minden előzetes figyelmeztetés nélkül - egy végzetes összeomlás.
5. Akárhogyan is zajlik az életünk, lesznek olyan időszakok, amikor úgy érezzük, kötéltáncosként billegünk a siker és a kudarc közötti keskeny választóvonalon. John D. Barrow
6. Az élet egy mély szakadék szélén egyensúlyoz: maradhatunk odafent, biztonságban, vagy megnézhetjük, mi van a bizonytalanon túl.
7. Az élet folyója a gyönyör és a fájdalom között szalad, és az ember mindkettőbe beleütközik.
8. Az ember olyan lény, aki kifeszített kötélen lépked, és rúdjával érzékenyen egyensúlyoz. Rúdja egyik végén ész, öntudat, szellem, másik végén test, ösztönök és mindaz, ami tudattalan, földi, titokzatos. Ezekkel egyensúlyoz, s ez pokolian nehéz. Aldous Huxley
9. Kötél az ember, kötél állat és az embert fölülmúló ember között - szakadék felett feszülő kötél. Veszélyes átkelés az ember, veszélyes úton-levés, veszélyes visszatekintés, veszélyes borzongás és megtorpanás. Friedrich Nietzsche
10. Az egész élet egy kötéltánc. Mert mindenki zsonglőrködik. Somló Tamás