Az ember életében mindig a legelső nagy csapás váltja ki a legmélyebb kétségbeesést, mert ilyenkor még nem tudjuk, hogy minden seb képes begyógyulni, és hogy a kétségbeesést egy idő után a remény váltja fel.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életben a legnagyobb csalódottság valószínûleg a jövővel kapcsolatos bizonytalanságból fakad. Bármit képesek vagyunk kezelni - legyen az jó vagy akár rossz -, ha biztosan látjuk annak bekövetkezését. A nem tudás az, ami megvisel bennünket.
2. Az ember az őt ért csapások summája. Az ember azt hinné, hogy egyszer még a csapások is kifogynak, de végül is az idő léte a legnagyobb csapás, ami az embert érheti... William Faulkner
3. Bizony, csalódásokban bővelkedik az élet. Gyakran éppen azok a reményeink nem teljesülnek, amelyek a legkedvesebbek szívünknek, és leginkább becsületünkre válnak. Charles Dickens
4. Az élet néha a legváratlanabb pillanatokban produkálja az igazán nagy meglepetéseket. Ha minden jól megy, ezek a meglepetések nem járnak semmilyen pusztítással. (...) Előfordulhat azonban az is, hogy a meglepetések megsebzik a szívet, és olyan sebeket hagynak maguk után, amelyek soha nem gyógyulnak be. Nicholas Sparks
5. Mindaz, amit elfelejtünk, soha be nem gyógyuló seb marad, ha kétségbeesés társul hozzá. Lafayette Ron Hubbard
6. Tudod mi az a hiba, mibe mindig beleesik az ember? Az, hogy azt hiszi, hogy az élet megváltoztathatatlan. Hogy ha már egyszer ráállít egy vágányra, akkor azt végig kell járnod. A Sors azonban nálunk több fantáziával rendelkezik. Pont akkor, amikor úgy gondolod, hogy életed teljesen reménytelen, nincs kiút, amikor a teljes, maximális kétségbeesés csúcsára érsz, akkor egy széllökés gyorsaságával minden megváltozik, kifordul, és egyik pillanatról a másikra egy új életet találsz magad előtt. Susanna Tamaro
7. A remény legnagyobb kétségbevonója a halál. A halál mutatja meg az embernek, mennyivel lesznek mások a dolgok, az elmúlás mit ad hozzá az élethez, s mit vesz el belőle. Csoóri Sándor
8. Aki mindig bizakodó, csak akkor szenved, ha reményei szertefoszlottak. Aki mindig kétségbeesett, az éppen e tulajdonsága miatt állandóan szenved. Ugyanez áll az olyan emberre, aki mindig pesszimista.
9. A boldogságban való reménykedés erőteljesebb, mint a boldogság maga, viszont a bekövetkezett vereség fájdalma mindig súlyosabb, mint amire az ember legsötétebb pillanataiban számít. Almudena Grandes
10. Az ember mindig remél. Ez adja az élet sava-borsát, nem a kalandok, az izgalmak. A remény az, amely velünk tart, bennünk van, onnan ki sem szakítható. Ettől hisszük, hogy megváltozik, ami rossz, és jóra fordul minden. Persze nem rögtön, nem most. Majd egyszer.