Ugrás a tartalomra
Az ember hajlamos azt hinni, hogy ha keményebben és gyorsabban dolgozik, akkor képes kordában tartani a káoszt. Aztán egyszer csak értelmét veszti az egész.
Kapcsolódó idézetek
-
Az ember mindig azt hiszi, van még idő. Halogatja a dolgokat. Aztán hirtelen nincs több idő.
Mark Lawrence
-
Van az a pillanat, amikor az ember rádöbben, hogy bármennyire alaposan tervezett, bármennyire körültekintően szervezett, akkor is a káosz uralja őt.
Jodi Lynn Picoult
-
Az ember azt hiszi, képes kezelni ezeket a helyzeteket, aztán megtörténnek, és rájön, hogy rosszul hitte.
Sally Rooney
-
Az ember egyik pillanatban derûlátó, a következőben már lesújtja a bizonyosság, hogy úgyis darabjaira hullik minden. És a végén pontosan ez történik.
Murakami Haruki
-
Az ember kényszeres vágyat érez arra, hogy megismerje a körülötte lévő világot és annak összefüggéseit, rendet rakjon a káoszban - vagy legalábbis fenntartsa magában annak illúzióját, hogy érti a világ mûködését. Ugyanis erre van szükségünk ahhoz, hogy magabiztosan mozogjunk a világban, és úgy érezzük, irányítjuk a saját életünket.
Krekó Péter
-
Az ember azt gondolja: oké, értem, készen állok a legrosszabbra, de azért belekapaszkodik abba a kis reménybe, és ez az, ami végül (...) leteríti.
Stephen King
-
Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltûnhet egyszer.
Robert Merle
-
Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és felborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.
Wass Albert
-
Az ember önkéntelenül is a kisebb erőkifejtés irányába mozdul el. Sokszor még akkor is markolja a megszokottat, amikor már maga is tudja, hogy tovább kell lépni, mert ez már nem az. Ami eddig építő volt, most már rombol. Akarva-akaratlanul is akadályoz, hátráltat, visszafog. Sokszor érezzük, hogy eljött a változás ideje, de nincs erőnk elindulni. Várunk, tûrünk, kitartunk, és reméljük, hogy majd csak történik valami.
-
Az ember néha szeretné, hogy a dolgok bonyolultabbak legyenek, mint amilyenek valójában.