Az ember két okból mondja meg meg az igazat egy másik embernek: amikor ki akarja adni magából azt, aminek terhét képtelen tovább cipelni, vagy azért, hogy történetük ne vesszen el velük.

Kapcsolódó idézetek

1. Két oka van, ha az ember nem mondja meg az igazat - vagy mert hazugság révén megkapja, amit akar, vagy mert a hazugsággal megvédi a másikat valamitől. Jodi Lynn Picoult
2. Kétféle ember van: az egyik, akinek el kell mondani, a másik magától is rájön. Tom Clancy
3. A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember. Csernus Imre
4. Az emberek nem azért árulják el a titkaikat, mert a másiknak tudnia kell róla. Hanem azért, mert arra vágynak, hogy megoszthassák valakivel.
5. Ha valaki egyedül van, és azt mondja, hogy nem szeretne egyedül lenni, az nem mond igazat. Az ember azért van egyedül, mert nem akarja, hogy valaki kihasználja. Feldmár András
6. Az őszinteség tehát kétélû fegyver. Néha összeköt, néha rombol. Néha csak arra szolgál, hogy az ember életterheiből egy adagot átcsúsztasson a másik vállára. Néha erkölcsi kötelességünk hallgatni, ha az őszinteség a másik ember megalázását, megsértését eredményezné. Néha erkölcsi kötelességünk beszélni, ha a hallgatás félrevezetné a másikat, kapcsolatunk terhelhetőségét illetően, vagy éppen a közeledő véget tussolná el. Popper Péter
7. Egy okból varrja ki magát az ember: hogy eláruljon magáról valamit, amit máshogy nem tud kifejezni.
8. Nem tudom, hogy te milyen világban élsz, de az enyémben az emberek tetteit két ok mozgathatja. Az egyik az, hogy valamit kapni akarnak cserébe. A másik pedig az, hogy úgy érzik: tartoznak valakinek. Veronica Roth
9. Az ember úgy is lehet szókimondó, őszinte, hogy oly módon fejezi ki az érzéseit, amely nem bántó a másik számára. John Gray
10. Két ember kell az igazság kimondásához: egy, aki mondja, és a másik, aki meghallgatja. Henry David Thoreau