Az ember minden módon védekezik az idő végtelensége, parttalansága ellen: méri órával, méri naptárral, időszámítással. Valamettől valameddig. Ha mérni tudja, akkor jó. Ha nem tudja mérni, akkor elveszít egy dimenziót.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi órával mérjük az időt, az óra viszont a mi önkényes időfogalmainkkal méri önmagát: hogy két perc valóban abszolút értelemben is egyenlő hosszú idő, azt soha nem fogjuk megtudni. Érdekesebb ennél, hogy az idő mozgásának irányát kivétel nélkül mindenki adottnak és változtathatatlannak képzeli: múltból a jelenen át a jövő felé. Karinthy Frigyes
2. Az idő szabályaihoz alkalmazkodva fekszenek le, kelnek fel, mennek dolgozni és enni az emberek. Vagyis az órával összhangban élnek. Az évek, a hónapok, a hetek szabályrendszerének feltalálásával az emberek kifejezetten magukat korlátozzák az időben. Ráadásul az ember feltalálta az órát, hogy megerősíthesse az idő szabályrendszerét. A szabály meglétét ugyanakkor kényelmetlenségek is kísérik. Az emberek azonban ezt a kényelmetlenséget berakják a szobájukba, felakasztják a falaikra, aztán unottan ott hagyják, vagyis egy bizonyos helyre teszik, hogy tovább tudjanak tevékenykedni. Mindennek a tetejébe az időt még a karunkra is felcsatoljuk! De most nagyon is értem, miről van szó. A szabadságot nyugtalanság kíséri. Az emberek a nélkülözéseket vállalva inkább a biztonságérzetet választják. Genki Kawamura
3. Furcsa dolog az idő. Nem azért, mert múlik. Azért se, mert esetleg sok idő múlik el, nagyon lassan. Vagy fordítva. A idő akkor válik iszonyúvá, amikor érzi ugyan az ember, de nem tudja mérni. Bor Ambrus
4. Az idő véges. Az idő nem állandóságot, hanem bizonytalanságot közvetít. Az időnek értéke van. Az idő fogy. Légrádi Gergely
5. Az idő változás, közönyösen kényszeríti ránk magát. Az ősi tárgyakban látjuk az idő végtelenségét, Még a parányi, tökéletes órák is az erejéről tanúskodnak. Az idő ránk vadászik, és messze túlél minket. Frank Wilczek
6. Az idő állandó, örök mérték, ami az életemet száz percmutató ketyegésével, ezer inga lendülésével méri ki. Felosztja jó és rossz szakaszokra, amelyekből az előbbiek mindig túl rövidek, az utóbbiak mindig túl hosszúak.
7. Ki állíthatná, hogy az idő valóságos, csak azért, mert vannak óráink, hogy mérjük? Ki mondhatná meg, hogy minden pont ugyanabban a tempóban halad-e előre? Talán minden hátrafelé vagy oldalvást mozdul.
8. Az idő is a végtelenségig nyújtózik. Ez a helyzet csupán akkor változik meg, ha az ember idegeskedni kezd a teendői miatt. Minél több mindent igyekszünk belezsúfolni az időbe, annál inkább veszít rugalmasságából.
9. Az idő nem csupán egy múltból a jövőbe kilőtt nyíl, az időnek ugyanúgy sok dimenziója van, mint a térnek. Halad előre, halad hátra, de halad oldalra is, balról jobbra, jobbról balra, meg függőleges irányban is terjed: föntről lefelé és lentről fölfelé. (...). Amíg nem látjuk az időt a maga összes dimenziójával együtt, semmit se látunk. Afonso Cruz
10. Próbáld meg elképzelni az életet időmérés nélkül. Valószínûleg nem tudod. Tudod, hogy milyen hónapot, milyen napot és évet írunk. Van egy órád a faladon, vagy a kocsid mûszerfalán. Van egy beosztásod, egy naptárad, egy meghívásod egy vacsorára vagy egy filmre. Mégis körülötted senkit sem érdekel az idő. A madarak sosem késnek el. A kutyák nem néznek folyton az órájukra. Az őzek nem számolják vagy ünneplik a születésnapjukat. Egyedül az ember méri az időt. Egyedül az ember számlálja az órákat. És pont emiatt van, hogy egyedül az ember szenved egy bénító félelemtől, amit semmilyen más teremtmény nem visel el. A félelemtől, hogy egyszer kifut az időből. Mitch Albom