Az ember olyan túlzott öntudattal bíró értelmes lény, akinek elméje nem a nagy igazságokra, hanem az élet jelentéktelen dolgaira koncentrál.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember is csak akkor fordul önmaga felé, csak akkor gondol túl sokat önmagára, ha nem találja azt az értelmet, mely az életét "megélésre méltóvá" tehetné. Viktor Emil Frankl
2. Az ember (...) hajlamos azt hinni, már mindent hallott, nincs már, ami megdöbbentse. Önelégülten hiszi, hogy ismeri a világot, aztán időnként jön valami, ami kirántja a felsőbbrendû önelégültség gubójából. Paul Auster
3. Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja és nagyon gyakran, sőt szinte állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának a tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember. Philip Kindred Dick
4. Az ember olyan lény, aki mindenben értelmet keres, de szerencsétlenségére egy értelem nélküli világba vetette a sors. Irvin David Yalom
5. Szánalmas kis lény az ember, önnön sorsán túl nem lát, Könnyen megtéveszti néhány jól irányzott hazugság.
6. Az ember értelmetlen abban, amit keres; nagy abban, amit talál. Paul Valéry
7. Az ember nem becsüli meg, ami számára magától értetődő.
8. Az ember gondolatai jelentik önmagát. John Green
9. Entellektüel az az ember, aki túl sok szóval ír le valamit, amiről túl keveset tud. Dwight David Eisenhower
10. Az ember lényege nem önmagában, hanem önmaga fölött van valahol. Szabados György