Az ember szorgalommal minden téren elérheti azt, ami nem adatott meg neki természettől fogva, de a költészetben nem pótolhatja szorgalommal azt, amit megtagadott tőle a természet.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy költő életében nem lehet beteljesülés. Minden erejét abból nyeri, aminek nem kezdett hozzá, aminek az elérhetetlenség táplálja pillanatait. Emil M. Cioran
2. Szorgalom nélkül semmit nem ér a tehetség. A tehetség nem más, mint egy mánia, amit az embernek muszáj csinálni, tehát szorgalom. Gyárfás Dorka
3. Az ember törekedhet a jóra, de a jó tökéletes megvalósítására, azaz a teljes szépség elérésére nincs módja, mivel csak ember. Mika Waltari
4. Mindenkiben van született tehetség, de csak kevesekben van elegendő szorgalom, kitartás és energia, és az emberbe nehéz is e tulajdonságokat belénevelni, hogy tényleg komoly tehetség legyen, vagyis azzá legyen, ami: mûvekben és tettekben valósuljon meg. Friedrich Nietzsche
5. Az emberi költészet eltörpül a természet költészete mellett. Minden, ami emberi képzelet, jelentéktelen a természet valóságaihoz képest. Nincs szín, nincs határtalanság sem nagyban, sem kicsinyben, amit a természet magába nem foglal. Az emberi képzelet holtra fáradtan merül ki a természet igazságai felé siettében. Bársony István
6. A költészet inkább a született tehetség, mint a megszállottság dolga. Arisztotelész
7. A természet nem adja meg egykönnyen magát, és hiába igyekszik az ember kiirtani; csak részleges győzelmet arathat. A természet az ember eltûnésével visszaveszi, ami az övé.
8. Az ember nem fejlődik folyamatosan, hanem van egy fölemelkedő szakasz, amelyben még nincs meg a tudás, de megvan az intuíció és a tehetség, meg a szorgalom. És amikor megjön a tudás, inkább csak rácsodálkozik a saját korábbi teljesítményére. Jankovics Marcell
9. Az ember olykor nem kaphat meg mindent az élettől, amit akar.
10. Mesterkélhet az ember, amennyit akar, de a természetet nem tudja kényszeríteni arra, hogy megváltoztassa törvényeit. Vagy magának kell dolgoznia; vagy másoknak az ő számára; és az utóbbi munka annyit rabol el mások boldogságából, mint amennyivel sajátját akarja fokozni az átlagon felül. Immanuel Kant