Az ember válogassa ki a sokból barátját s kedvesét, s ítélje a többit, ha bölcs, ha szép, feledésre...

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberben nem a jót, hanem a rosszat kell keresnünk. Az a jó párválasztás, ha az ember úgy csinál, mintha ellenséget választana magának, és a legrosszabbra készül fel.
2. Rossz embernek s erkölcsnek ne legyünk a barátja, ám védjük meg az embert s erkölcsöt, ha viszont jó; tiszteljük s éljünk vele, bánjunk mint a baráttal. Elsőként a hazánk üdvére ügyelve, utána a szüleink üdvére s utolsóként a miénkre.
3. Nem könnyû dolog a sok [filozófiai, vallási] rendszerből kiválasztani a helyeset; az egyik ezt választja, a másik azt, a bölcs - egyiket sem. Buddha
4. Mindnyájunk életében egyaránt fordulnak elő kellemes és kellemetlen események. A bölcs ember a jó dolgokat őrzi meg emlékezetében, a rosszakat veszni engedi. Charles Webster Leadbeater
5. Az embernek kétféle szerelem között kell megosztania magát: a gyakorlati, észszerû és kiszámított szerelem, és a másfajta szerelem között. James Aldridge
6. - A kedves emberek miért választanak maguknak rosszakat? (...) - Azt a szeretetet fogadjuk el, amiről úgy érezzük, hogy megérdemeljük. - Tudathatjuk velük, hogy többet érdemelnek? - Megpróbálhatjuk.
7. Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. (...) Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm. Wass Albert
8. Elveszíteni egy barátot, megsiratni, eltemetni. Figyelni a csöndre, ami ilyenkor átöleli az embert. Aztán fülelni egy hangra, ami megszólal mellettünk, s azt mondja: "Vigyázzatok mindenkire. Az élet olyan nagyon szép!".
9. Az ember külsője és belsője közt természetes viszony van; s ha valakiről ítélni akarsz: mindkettőre figyelmezned kell. Kölcsey Ferenc
10. Az emberi élet jóság, szépség, kegyetlenség, szívfájdalom, közöny, szeretet és még annyi minden más keveréke. (...) Egyszer megfontoltan, máskor meggondolatlanul, néha kedvesen, néha kegyetlenül viselkedünk. S mindez nem egy eszme, hanem tény.