Az ember váltott lovakkal rohan a vesztébe, pedig gyalog is oda lehetne érni, s közben gyönyörködni lehetne az út szépségében.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember vándor, de nem magányosan vándorol. Együtt megyünk az úton.
2. Az ember vagy belekarol a sorsába, és egymás mellett haladnak, vagy lerázza magáról, és sodródik utána.
3. Rossz útja, rossz kocsija, rossz lova; Hajt a kocsis, de nem tudja hova: Az emberiség így halad tova. Greguss Ágost
4. Az ember jön, az ember megy, elkezd és bevégez, próbálkozik és veszít, aztán később esetleg újra próbálkozik, ismét nekivág, és akkor nyer.
5. Aki hibátlan lovat keres, járhat gyalog. Cilibi Moise
6. Az ember csodálatosan leleményes a halovány ígéretek kieszelésében, majd hasonló találékonysággal talál ürügyeket, hogy kibújhasson alóluk.
7. Az ember győz a természeten - kivéve saját természetét: az ember, aki idejött, és rácsodálkozott arra, hogy ha belelép az iszapba, sáros lesz a cipője, folyamatosan azon van felénk, hogy ezt a kulturálatlan tájat mûveltté tegye.
8. A sorssal folytatott párbajban az ember nem a vadász, hanem a vad szerepét játssza, s egyedüli lehetséges győzelme a nemesen elvesztett játszma lehet.
9. Kétségbeesett lépés, de a maga módján csodálatos, ha a ravaszság helyett a gyorsaságot választja az ember - olyan, mintha sikoltozással próbálnánk eloltani a kigyulladt gépet.
10. Az ember néha nem látja a fától az erdőt. Serényen halad fától fáig, és örül, hogy már mekkora utat tett meg.