Az ember győz a természeten - kivéve saját természetét: az ember, aki idejött, és rácsodálkozott arra, hogy ha belelép az iszapba, sáros lesz a cipője, folyamatosan azon van felénk, hogy ezt a kulturálatlan tájat mûveltté tegye.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember akkor Ember valóban, ha a Természet ellen nyeri meg a csatát és nem egymás ellen!
2. Az ember, csupán azzal, hogy él, elromlik, és annyit veszít a tisztaságából, amennyit hatalomban nyer. Bármennyire is áttetsző egy forrás, mire folyammá duzzad, nem kerülheti el, hogy magával ne sodorja a sarat meg az iszapot. Maurice Druon
3. Az ember azt gondolja, hogy ő uralja a természetet, pedig fordítva van.
4. Az ember tehetetlensége csupán áthelyeződött egy másik szférába. Amit nyert a természettel szemben, elvesztette önmagával szemben: környezetén uralkodik, de maga azoknak a társadalmi eszközöknek a hatalmába került, amelyeknek ezt az uralmát köszönheti.
5. A barbarizmus az emberiség természetes állapota. A civilizáció természetellenes. Nem egyéb, mint a körülmények hóbortja. De végül is mindig a barbarizmus győzedelmeskedik. Robert E. Howard
6. Az ember a természet része, így háborúja a természet ellen szükségképpen háború önmaga ellen. Rachel Louise Carson
7. A természet és a kultúra küzdelméből valószínûsíthetően az erősebb, a természet marad felül.
8. Eddig az ember magával a természettel küzdött; mostantól a saját természetével kell megküzdenie. Gábor Dénes
9. Amikor az ember ostobán megpróbál szembeszállni a természet erejével - (...) alulmarad. Bear Grylls
10. Az ember reméli, hogy jó benyomást kelt majd. S ez még fontosabb olyankor (...), ha az embert a természet kevés természetes előnnyel ruházta fel. Agatha Christie