Az emberek nagy része azért szerencsétlen, mert nem magától, hanem másoktól kíván tökéletességet, és az emberi gyarlóságokat, magán kívül, senkinek sem bocsátja meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Némely emberek olyan szerencsétlenek, hogy még akkor sem hisznek hasznosságukban, mikor jót cselekszenek másokkal. Aiszóposz
2. Hiába vágysz az emberi teljességre, - mert az emberből hiányzik valami. Hiába reménykedsz a megváltó egészben, - mert az egészből hiányzik valami. Váci Mihály
3. Sokan önmagukban nem boldogok, és azt gondolják, hogy majd egy másik ember boldoggá teszi őket, csakhogy ez teljesen reménytelen vállalkozás. Popper Péter
4. Be sokan vannak, kik szerencsétlenek és nem képesek örülni a jónak, csupán azért, mert nem próbálták még a rosszat soha. Czárán Gyula
5. Az emberek a sorstól boldogságot, sikert, gazdagságot követelnek; pedig a leggazdagabb ember nem az, aki a legtöbbet kapott, hanem aki a legbőkezûbben osztogatta saját magát embertársainak. Leonyid Leonov
6. Az emberek sokat panaszkodnak, hogy mindenféle kellemetlenség történik velük, amire pedig nem is szolgáltak rá, a jó dolgokról viszont általában megfeledkeznek. Főleg arról, hogy azokat ugyan mivel érdemelték ki. Cormac McCarthy
7. Az emberek boldogtalansága gyakran fakad a kétségbeesett próbálkozásból, hogy olyasmit befolyásoljanak, ami nem tőlük függ. Guillaume Musso
8. Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a törekvés arra, hogy kicsit csiszolni próbáljunk magunkon. Ez elérhető, a tökéletesség eleve reménytelen. Sok minden zsúfolódik össze egy emberben: "sugár és salak", ettől ember. Popper Péter
9. A legtöbb ember azért nem kapja meg, amit akar, mert maga sem tudja, mit akar. T. Harv Eker
10. Az emberek irigyek, nem bocsátanak meg semmit, sem a szépséget, sem a gazdagságot. Marina Sztyepnova