Az emberek nagy része úgy fogadta mások életének tragédiáit, mintha nagyon szeretne segíteni - holott valójában nagyon is élvezték mások szenvedését, boldognak érezhették magukat, hogy mindez nem velük történik, mert az élet kegyes hozzájuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek többsége inkább segítőkészen és kedvesen szeret viselkedni, mintsem bántóan. De az élet megkeserítéséhez elég egyetlen kevésbé megértő ember is.
2. Köszönöm... Akkor is, ha szerinted fölösleges. (...) Sérülések százait hordom magamban, miközben úgy kell tennem, mintha én lennék a világ legboldogabb embere. Ma legalább úgy éreztem, hogy valaki kézen fog, és azt mondja: nem vagy egyedül. (...) Úgy éreztem, hogy szeretnek, hasznos, fontos vagyok. Paulo Coelho
3. Örömmel teli az olyan élet, amit másokkal kölcsönös függőségben élünk, ami telve van hálával, tisztelettel és csodálattal. Örömet ad, ha önként döntünk amellett, hogy engedelmeskedünk nálunk nagyobb embereknek, elveknek és kötelességeknek. Örömöt érzünk, ha megtapasztaljuk az elfogadást, ha tudjuk, hogy bár nem érdemeljük meg mások szeretetét, ők mégis szeretnek minket, és bebocsátanak az életükbe. David Brooks
4. Sokakkal történnek borzalmas dolgok, és boldog az a pillanat, amelyben az ember elkezdi azt érezni, hogy ezek valami hasznot is hoztak.
5. Némely emberek mások iránti gyûlöletből szívesen eltûrik a szenvedést, csak lássák, hogy azok szerencsétlenül járnak. Aiszóposz
6. Az emberek többsége azt hiszi, hogy csak adni nagylelkûség. Pedig az elfogadás is a szeretet aktusa. Hagyni, hogy boldoggá tegyenek minket, amitől a másik is boldog lesz. Paulo Coelho
7. Legtöbbször az emberek nem aszerint élnek, hogy nekik mi a jó, hanem aszerint, hogy mások mit tartanak jónak számukra. Csontos Márta
8. Mivel a segítségnyújtás jó érzéssel tölti el az embert, feltételezhető, hogy gyakran azért segítünk másoknak, hogy kellemes hangulatunkat megőrizzük. Birkás Béla
9. De hát valahogy csak elboldogulunk. Végül is így élnek az emberek, nem? Valahogy elboldogulnak. És megpróbálnak segíteni egymáson. Stephen King
10. Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerûségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye. George Bernard Shaw