Az emberek úgy születnek, hogy fogékonyak az értelem legmakacsabb és leginkább gyengítő betegségére: az öncsalásra. A lehető világok legjobbika és legrosszabbika innen nyeri drámai színezetét. Amennyire meg tudjuk ítélni, ez ellen nincs természetes immunitás. Állandó éberségre van szükség.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember bonyolult teremtmény. Egyrészt nemes, jótékony cselekedetekre képes, másrészt a legaljasabb csalásokra kapható. Állandó küzdelem ez, amely ott dúl mindannyiunkban, természetünk angyalai viaskodnak belső démonaink kísértésével. És néha a sötétség elûzésének egyetlen módja az, ha felragyogtatjuk az együttérzés fényét.
2. Az ember azzal a képességgel születik, hogy mindent meg akar fogni, mindenre kíváncsi. Ahogy a csecsemő bárki ujját bizalommal megragadja, ha felé nyújtják, mert élni akar, és ha élni akar, néha össze kell piszkolnia a kezét. Bizonyos felnőttek genetikusan meghatározott jóhiszemûségét a világ megragadásának szükségessége magyarázza. Ezt nem másoktól tanuljuk. Dorthe Nors
3. Minden ember ostoba. Mindenki tele van félelemmel és bizonytalansággal, és ez elgyengít. A többiek mindig erősebbnek, magabiztosabbnak tûnnek. Ez a legrosszabb hazugság, mert önmagunknak hazudunk.
4. Mindenre van magyarázat. Úgy értem, nincs semmi, amire ne akarnánk magyarázatot találni. Az agyunk arra van képezve, hogy ha csodálatos vagy elképesztő dolgok történnek velünk az életben, próbálja szétszedni azokat. Hogy legyen szkeptikus. Hogy kételyeket ébresszen.
5. Az emberek meglepően erős hajlandóságot mutatnak önmaguk becsapására. Általá­ban túlbecsülik az erősségeiket, és alábecsülik a hiányosságaikat. Arra koncentrál­nak, hogyan tarthatják fenn a jó kapcsolatot másokkal, arról viszont elfeledkeznek, hogy magukkal is jól kellene bánniuk.
6. Az emberek hajlamosak arra, hogy mindig napfényesnek higgyék a világot, és nem számolnak az éjszakával. Nappal hetvenkednek, éjszaka viszont megrémülnek még a saját árnyékuktól is. Leslie L. Lawrence
7. A legjobb, ha minél korábban szembesül az ember reménytelen állapotával, s így fel tudja magát vértezni cinizmussal - a világ és önmaga ellen. Nem hiszem ugyan, hogy a cinizmus mindentől megvédő, acélkemény pajzs lenne - de a semminél azért több. Cserna-Szabó András
8. Én úgy hiszem, az emberiség konfliktusból született. Talán ezért él mindegyikünkben egy sötét oldal is. Néhányunk magához öleli. Néhánynak nincs választása. Mi többiek küzdünk vele. És a végén olyan természetessé válik, mint a lélegzetvétel. Egy ponton mindannyiunknak muszáj szembenézni az igazsággal. Önmagunkkal.
9. Az emberiség alapvető problémája, hogy az emberi elme képtelen megkülönböztetni az igazat a hamistól. Nem tud különbséget tenni "jó" és "gonosz" között. A védekezéshez szükséges eszközök híján az emberek ki vannak szolgáltatva az álságnak, bármilyen megtévesztő jelmezben (hazafiasságként, vallásként, társadalmi érdekként, ártalmatlan szórakoztatásként stb.) tetszeleg is.
10. A normális ember igencsak illogikus lény, és ebben rejlik az embersége. Van itt értelem, persze, de ezt erősen szennyezik az előítéletek, érzelmek, a gyermekkorból származó meggyőződések, az anyától és apától kapott gének. Stanislaw Lem