Ugrás a tartalomra
Az emberi természet alapvető ténye, hogy az ember önmaga alakítja ki az eszméit; mások befolyásolhatják, de senki sem határozhatja meg teljes mértékben az eszméket és az értékeket, amiket az ember elfogad vagy megtart az élete során.
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberi természet nem eredendően ilyen vagy olyan, hanem rengeteg dolog formál minket, és képesek vagyunk változtatni. Ez sokszor akarat, támogatás kérdése is persze.
Al Ghaoui Hesna
-
A természet az emberből csak természeti lényt formál; a társadalom törvények szerint cselekvő lényt; szabad lényt csak ő maga formálhat magából.
Rudolf Steiner
-
Az emberi természet olyan, hogy a rosszra való hajlandóságát mindig a körülmények erősítik fel, s az egyén erkölcsei sokkal inkább függnek az őt körülvevő környezettől s a benne adott feltételektől, mint a saját akaratától.
Mikhail Aleksandrovich Bakunin
-
Az ember furcsa lény. Hogy ki milyen értékrendet képvisel, hogyan él, abban szerepe van a gyarlóságának, a mûveltségének, meghatározó lehet a környezete, a tapasztalás, a minta. Ezek mind befolyásolják azt, milyen értékrendet képvisel. Továbbá hat a társadalom is, hiszen nem mindegy, ott mi az érték, és mi nem.
Somló Tamás
-
A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára.
Szent-Györgyi Albert
-
Az embernek van egy biológiai adottsága, van egy kultúra, ami körülveszi, és ez naponta a személyiségéhez hozzáad döntéseket, jó emléket, rossz emléket. Ez a belső tartalom amíg él, nő, és ez befolyásolja valójában a döntéseket. Az ember csak azt hiszi, hogy ő mindentől függetlenül, hirtelen hoz egy jó vagy rossz döntést. A fenét! Az ember egész élete mögötte dönt valamiről így vagy úgy.
Csányi Vilmos
-
Az ember szabad akarattal, teremtő gondolattal bír. Döntése befolyással van élete sodrásirányára. Ez a befolyás nem lényegi.
-
Az ember, mint a Természet megismerője: eszmét követ. Az ember, mint a Természet ura: rögeszmét. Megismerni ugyanis semmit sem lehet önmagunk megismerése nélkül, s aki magát csak felszínesen ismeri, tudja, hogy van benne egy önző és mohó ego, s van egy magasabb valója, akinek célja nem a birtoklás és a hatalom, nem a "természet leigázása", hanem az emberiség, a jóság és a szeretet. Erről azért tud kivétel nélkül mindenki, mert nincs olyan pillanata az életnek, amikor ne kellene arról döntenie, hogy kit szolgál: az életet, vagy a halált, a fényt, vagy a sötétséget, az áldást, vagy az átkot, a szeretet, vagy az önzést, önmagát, vagy az igazságot.
Müller Péter
-
Az ember, míg él, folyamatosan változik. Nem hiszek abban, hogy a felnőttek már nem változnak. Az alaptermészetünk marad, de az ember nem csak abból áll. A kialakult alaptermészet felett az életem gondolatok, tettek és döntések hosszú-hosszú, szüntelen munkálkodó sorából áll össze. Velem szemben pedig itt áll az egész világ az összes csábító kihívásával. Nem az állandóan cserélődő sejtjeim miatt vagyok egészen más ember, hanem a sok külső hatás miatt, amit nap mint nap átélek. Az élet folyamatosan kihív bennünket.
-
Az ember, mint minden élőlény, a természet része. Nem tartozik hozzá semmi, ami természetfeletti. Az általa befolyásolhatatlan természeti erők hatásaitól eltekintve nem történhet vele semmi, mely ne volna emberi agykéreg célorientált mûködésére visszavezethető.