Az embernek túl sok hang van a torkában, túl sok szó a nyelvén, túl sok imádat a saját ötletei iránt, és semmi megértés, semmi türelem, ha másokról van szó, mintha mindenki idegen nyelven beszélne.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha túl sok téma kényes, de kínos a hallgatás. A türelmem már véges, szétvet a megalkuvás. Régi jó dolgok miatt tûrni új rosszakat. Már nem tudsz többet adni, mert feladnád önmagad.
2. Néha azért nehéz beszélni, mert nincs mit mondani, néha azért, mert túl sok a mondanivaló. Dan Wells
3. Az ember azért kiabál olyan hangosan, mert a nyelve elégtelen, így akarja elnyomni mások szavát. Antoine de Saint-Exupéry
4. Az értelem már önmagában is bizonyos túlzás, és megbontja az arc harmóniáját. Mihelyt leül az ember gondolkozni, csupa orr lesz, csupa homlok vagy más efféle szörnyûség. Oscar Wilde
5. Túl sok az ember, túl sok a mozgás, túl sok a zaj. Nem hallom a saját gondolataimat. Brandon Hackett
6. Az ember végtelen módon képes kommunikálni, ki jól, ki kevésbé jól. (...) Mégis egy nyelvváltásnál vagy idegen környezetben inkább hallgatunk. Még azon olyan egyszerû önkifejezések is gondot jelentenek, mint a lét, az akarat, a szeretet.
7. A szavakkal az a baj, hogy azt az érzetet keltik bennünk, hogy meg tudjuk értetni magunkat és meg tudjuk érteni, amit a másik ember mond. De amikor megfordulunk és szemtől szemben találjuk magunkat a sorsunkkal, rájövünk, hogy nem elegendőek. Paulo Coelho
8. Ha az ember folyamatosan maga előtt tolja a problémáit, akkor azok olyan mértékig felgyûlnek, hogy lehetetlen lesz elszámolni velük. Nem csak mások, hanem saját maga előtt is. Ha van rá lehetőség, akkor mindent meg kell beszélni, különben önemésztés vagy valamiféle tragédia lesz a következménye.
9. Beszélni a másikkal annyi, mint először is meghallgatni a másikat. Nagyon kevés ember tud hallgatni, mert kevesen vannak olyanok, akik nincsenek eltelve önmagukkal, akiknek az énje nem hangos a lármától.
10. Az emberek nem tudnak titkot tartani. A szemükből, a szavaikból, minden rezdülésükből, a pórusaikból szivárog szörnyû titkuk. Sigmund Freud