Az emlékek, amelyek mosolyt vagy könnyeket váltanak ki az emberből... néha a legváratlanabb pillanatban tolakszanak az elménkbe.

Kapcsolódó idézetek

1. Emlék. Van, amit szándékosan tárolunk, mint például a vonásokat, a szeretett lény mosolyát, mélyreható pillantását, és ezeket a tudatosan tárolt dolgokat bármikor előhívhatjuk, ha szükségünk van rájuk. (...) Viszont a tudatalattink is emlékszik, talán még intenzívebben. Ezeket az emlékeket nem tudjuk az akaratunkkal előcsalogatni, váratlanul csapnak le ránk. Elég egy illat, egy szín, egyetlen szó, és a tudatalattink máris a felszínre hív elfeledettnek vélt jeleneteket, párbeszédeket, vagy akár egy ölelést. Ezek megrendítőbbek, mint bármely tudatosan tárolt pillanat.
2. A szeretet néha hirtelen lep meg minket, megvilágítja elménk sötét sarkait, és ragyogással tölti be őket. Megragadja lelkünket a szépség és az öröm, ráadásul mindez felkészületlenül ér minket.
3. Az emlékek olyasvalamik, amiket néha szétszedünk és újra összerakunk. Töredékek, amiket azért hozunk létre, hogy megalkossuk belőle a múltat, vagy amiről azt hisszük vagy reméljük, hogy igaz. Harlan Coben
4. Vannak emlékek, melyek újragondolva idővel megváltoznak az emberben. Lakatos Levente
5. Az emlékezet nagyon furcsa dolog. Néha megmagyarázhatatlanul megmaradnak benne a dolgok, amikről magunk sem hisszük, hogy megmaradtak. Leslie L. Lawrence
6. Az élet nagy fordulatai közepette lelkünk erősen kapcsolódik azokhoz a helyekhez, ahol öröm ér bennünket, vagy bánat szakad ránk. Honoré de Balzac
7. Az ember megél valamit, és át se gondolja. Később eszébe jut, sokszor alkalmatlan pillanatokban értetlenül, indokolatlanul, s akkor egy ideig elkínlódik az emlékekkel. Van úgy, hogy meg is érti, megfejti az értelmét. Bor Ambrus
8. Az élet néha furcsa fordulatokat tol az arcunkba.
9. Időnként a legszebb, legdrágább emlékek váltják ki a legfájdalmasabb érzéseket; különösen, ha halál, különválás vagy egy kapcsolat megszakadása miatt elveszítettünk valakit, akit szeretünk. Russ Harris
10. Álarcokat próbálgatunk fiatalon aztán az egyik váratlanul arcunkra forr s ott is marad letéphetetlenül formázva torz vigyort meglepetést vagy bárgyú mosolyt.