Az emlékezés mindig majdnem bûnös érzés, időzni valahol, ahol nincs ok időzni, mintha amit az ember szeret, mind követelne tőle valamit, és ezt muszáj lenne érezni, bármi történjen is.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá. Erich Maria Remarque
2. Történnek dolgok az ember életében, melyekre jobb volna nem emlékezni. Jobb volna, de emlékezni kell. Emlékezni azért, hogy soha ne történhessen még egyszer, és emlékezni, hogy megtörténhetett.
3. Öregkorban minden, az utazás is kényszerûség. Az ember nem valami felé utazik, hanem helyben jár, és azt hiszi, odébb jut, eltávolodik valamitől, amit nem szeret. Márai Sándor
4. A memória kísérteties. Az ember emlékszik azokra az időkre, amikor jól érezte magát, és ismét olyasmit akar. De csak új dolgokat kaphat. Úgyhogy én próbálok arra vágyni, amit kapok. Nem egyértelmû, hogyan kell ezt csinálni. Kim Stanley Robinson
5. Az ember nem szabadulhat meg mindentől, ami fájdalmas emléket idéz fel. (...) Minden emlék értékes; még a rosszak is. Cassandra Clare
6. Ha soha semmi rosszat nem tennék is, ám mégis akarnám a rosszat, akkor olyannyira bûnös lennék, mintha a tettet el is követtem volna. Eckhart mester
7. A múltat felidézni olyan érzés, mint elutazni egy régen látott helyre, és fölfedezni: minden elmúlt vagy megváltozott.
8. Ha az embernek nincsenek feledhetetlen emlékei, akkor kevéssé hihet abban, hogy a jövőben valami emlékezetes történhet. Anélkül pedig nehéz elviselni a mindennapok méltatlanságait.
9. Azt hiszem, embernek lenni annyi, mint vágyakozni. Kívánni. Akarni. Általában azt, ami pedig már megvan. Ez mérgez meg mindent. Patrick Ness
10. Megszégyenítő vonása az emlékezetnek, hogy mindenre vágyik, amit megőriz. Szvoren Edina