Az emlékezet különös mûvész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerût, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg.

Kapcsolódó idézetek

1. A mûvészet kivési a Szépség tiszta arcát, és szinte észrevétlen kitölti életünket, az élményeket és a napokat egybefûzve. Konsztantinosz P. Kavafisz
2. Az emlékezet egy élő dolog, az is átvonulóban van, de az alatt az idő alatt felidéződnek találkozások és életek: az öregek és fiatalok, a múlt és jelen, az élők és a holtak. Eudora Welty
3. Az emlékezet (...) nem csak az emlékeink múzeumának kurátora - hanem nagy mûvész is. Nem csak arról van szó, hogy válogat a kiállításra érdemes darabok közül, hanem ő maga is fest, sőt, belefest az emlékeinkbe. Néha impresszionista, máskor expresszionista festőként, és néha úgy, mintha Dalí LSD-tripen lett volna. Meik Wiking
4. A mûvészet szépíti meg az életet, a mûvészet ad tartalmat a létnek.
5. A mûvészet varázs, mely átalakít. A könnycseppet persze gyöngyszemmé nem. Az embert emberebbé azonban igen.
6. Jó dolog lemásolni, amit az ember lát, de sokkal jobb megjeleníteni azt, amit már nem lát, csak az emlékezetében. Ebben az átformálódásban együttmûködik a képzelet és az emlékezet. Csak az jelenik meg, ami figyelmet keltett, vagyis, ami valóban lényeges. Edgar Degas
7. A mûvészet szükségképpen az életet tükrözi, mintegy megtisztítja a lényeget az esetlegességektől, és a végén életszerûbb lesz, mint maga az élet.
8. Az emlékezés akár az álom: átkölti a dolgokat, fölnagyítja, kiszínezi, eltorzítja életünk eseményeit, vagy tündéri széppé varázsolja őket. Föltámasztja a holtakat, megöli az élőket, agyunknak valamely rejtélyes rekeszéből elővarázsol elfelejtett arcokat, érzéseket. Hangokat hallunk: zenét, dallamot, szavakat, soha el nem mondott vallomásokat, és sokszor feledteti velünk azt, ami valóban megtörtént. Várnai Zseni
9. Néha túloznunk kell a saját memóriákban, hogy tényleg maradandó emlék legyen. Az emlékezet ezért néha olyan, mint egy hollywoodi filmben a technicolor: mindent széppé varázsol.
10. A mûvésznek szerencsés a természete: legtitkosabb, önmaga előtt is rejtett lelki rezdüléseit alkotással fejezheti ki, mely másokat, néki idegeneket, nagy erővel ragad magával, anélkül, hogy ők tudnák, ez az elragadtatás honnan származik. Sigmund Freud