Az én sok szép tavaszi álmom S az én kevés diadalom, Lássátok, mind el kell prédálnom, S Vele mennem fiatalon.

Kapcsolódó idézetek

1. Dacolnom kell a sorssal most, Szerelmem fénye végre ég, Elrepült előlem, s tán messze földön jár, Szívemmel látom őt.
2. Álom, álom, édes álom! Altass engem, légy halálom, Légy halála életemnek S élte haldokló szivemnek. Vörösmarty Mihály
3. Álom, álom, édes álom! Altass engem, légy halálom! Hadd álmodjam Helviláról, Szép szeméről, szép karjáról, S ékes arca hajnaláról. Vörösmarty Mihály
4. Édes testvér, azt kivánom: Lengjen körül sok szép álom, S mit megér az álmodó, Hadd kövesse szebb való!
5. Kit álma ûz, kit vágya kerget, Ki egybe fûz, ezernyi tervet, Az voltam én, Ma nincsen álmom, Ma győzni kell és bármi áron.
6. A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted! Mindent elmondtam, S a szívem most újra könnyû és álmodó, És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell: Igaz volt minden szó.
7. Ha minden édes nedve a tavasznak öregedő törzsembe beleárad, hogy még utolszor virágba borítsa, sem érezném mindazt a jót, amellyel eltölt, hogy látlak, hogy oldalamon vagy, s figyelhetlek minden mozdulatodban, minden formádban, apró tetteidben. Umberto Saba
8. Aludj el itt a vállamon, S hogy álmodsz, legyen álmod... A pillantásodból tudom Puha odaadásod. Aludj, aludj, s álmodd, hogy élsz, És szerelem, amit remélsz. Fernando Pessoa
9. Keveset alszom, s túl sokat álmodok, És nem látom át, hogy mi végre még, Hogy rakom a tüzet és egyedül táncolok, Míg ölel a szellő és takar az ég. Ismerős Arcok
10. Te vagy az álmom, jutalmam mindenért. S ha néha féltem, melletted véget ért. Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem. Félek, hogy álmodom és mégis elhiszem.