Ugrás a tartalomra
Az érett elme hatékonysága, bármennyire hasznos is, elvakít minket a jelen pillanattal szemben. Folyton a következő dologra ugrunk. Az élményt nagyjából úgy közelítjük meg, ahogyan egy mesterséges intelligencia (MI) program: az agyunk a jelen adatait szakadatlanul a múlt fogalmaira fordítja, visszanyúl a releváns tapasztalatért, majd ezt használja fel arra, hogy a lehető legjobb tippjét adja, miként jósolja meg és navigálja a jövőt. Az utazás, a mûvészet, a természet, a munka és bizonyos szerek egyik tulajdonsága, hogy elzárnak minden mentális útvonalat előre és hátra, és belemerítenek a jelen áramlásába, ami szó szerint csodálatos - a csodálkozás pedig pontosan annak a fajta tehermentes "első látásnak", a szûzi észrevételnek a mellékterméke, ami elől a felnőtt agy már bezárta magát.
Kapcsolódó idézetek
-
Az elme olyan rendszer, amely látszatokat állít elő tulajdonosa számára. A dolgok például ezüstnek látszanak, vagy kis ablakúnak, vagy repülni látszanak, annak eredményeként, ahogyan az elme az élményeket létrehozza. Ha pedig az elme képes elérni, hogy "megtapasztaljunk" egy repülőgépet, miért ne tudná megteremteni önmaga élményét, ami ahhoz a gondolathoz vezet bennünket, hogy az elme okozza önnön cselekedeteit. Az elme megteremti ezt a folytonos illúziót; valójában nem tudja, mi okozza önnön tetteit. Bármilyen tapasztalati akarat zakatol is a gépházban, a gondolat és a tett közötti tényleges viszony talán teljesen felderíthetetlen a gép vezetője (az elme) számára.
-
A mesterséges intelligencia az első olyan eszköz, ami akár helyettesíthet is minket a döntéshozatalban. És a veszély itt jelentős, mert valószínû, hogy hibázni fogunk. És ez akár olyan szintû hiba is lehet, hogy nem biztos, hogy lesz időnk tanulni belőle.
Yuval Noah Harari
-
Az agyunk nem a világra reagál, hanem a múltbéli tapasztalatok felhasználásával előrejelzi és felépíti a világ élményét.
-
"Mutatókat" és "indexeket" tartunk az agyunkban, és annyi tényleges adatot hagyunk a külvilágban, amennyit csak lehet, címjegyzékeinkben, a könyvtárakban, jegyzetfüzetekben, számítógépekben - és persze baráti és társasági körünkben. Az emberi elme nemcsak hogy nem korlátozódik az agyra, de komoly csonkítását jelentené, ha megfosztanák ezektől a külső eszközöktől - legalább annyira fogyatékossá válna, mint a rövidlátók, amikor elveszítik szemüvegüket.
Daniel Dennett
-
Az ifjúság tele van élménnyel. Annyi van belőle, oly vad iramban követi egyik a másikat, hogy az agysejtek éppen csak befogadják azokat, ahogy jönnek nagy összevisszaságban. Azután eljön az idő, úgy hatvan esztendőn túl, mikor az összegyûjtött élményből emlék lesz, s az ember, hiszen egyre több szabad idővel rendelkezik, most már szépen, módszeresen rendet teremt a zûrzavarban. Az idő közben megtisztítja, fényesre csiszolja a hajdani élményeket; egyik összezsugorodik, másikat váratlan jelentőséggel ruházzák fel az évek - így kerül minden a maga helyére.
Thury Zsuzsa
-
Agyunkat túl gyakran hagyjuk helyettesíteni az okoskészülékekkel, az okoskészülékeink pedig, nos, kissé elbutítanak minket. Agyunk a legmagasabb szintû adaptációs gépezet, amely a fejlődés látszólag végtelen magaslataira képes. És ennek ellenére gyakran elfelejtjük megadni neki azt az igénybevételt, amire szüksége van.
Jim Kwik
-
Az ember azt hiszi, hogy autonóm. Azt hiszi, hogy tudja, mit miért csinál. (...) Programok települnek a szoftverünkre vagy a hardverünkre vagy akár az idegrendszerünkre a korai hatások nyomán, és utána - még ha azt is hisszük, hogy autonóm lények vagyunk - nagyon nagy mértékben ezek az algoritmusok irányítanak minket.
Buda László
-
Ha az ember tudni akarja, mennyi az idő, akkor meg kell néznie az óráját, ez egy gépies beidegződés. Ez a mechanizmus teszi lehetővé, hogy ne nagyon figyeljünk, mert a beidegződés azzal a haszonnal jár, hogy nem kell nagy figyelmet szentelnünk az éppen esedékes feladat elvégzésének. Ám éppen annak következtében, hogy csak kevéssé figyelünk oda, és más dolgokon jár az eszünk, vagyis nézünk, de nem látunk, az agy nem fogja fel az információt, úgyhogy kénytelenek vagyunk még egyszer megnézni, mennyi is az idő. Tiszta hülyeség!
-
A fiatalság nem látja azokat a dolgokat, melyek a jelenben vannak, hanem a távoli jövőre függeszti a szemét. Pedig semmi sincs a jövőben, nem is lehet: az embernek csak a jelenhez van köze. Az évek múlásával egyre kevesebbet törjük a fejünket a jövőn, és egyre többet gondolunk a jelenre. És persze a múltra.
Alberto Moravia
-
A bölcsesség, melyet annyira szoktak magasztalni, voltaképp nem is egyéb, mint a lélek ifjúságának tudatos elsorvasztása. Amint növekszünk, folyton arra törekszünk, hogy mesterséges úton idézzük elő a lélek vénségét, hogy csökkentsük a lélek ösztönösségét, hogy elöldössük a lélek érzékenységét, mely különben képtelenné tenne bennünket az életre. Ezáltal elérjük, hogy csakugyan kibírjuk a különböző megpróbáltatásokat, legalábbis átvergődhetünk rajtuk. Később azonban, amikor a megpróbáltatások elmúlnak, s megint élni és élvezni szeretnénk, döbbenve vesszük észre, hogy a fáradságosan és drágán szerzett közönyt nem sikerül átváltoztatnunk mozgékonysággá és hitté. Az ideg vezetőképessége megszûnt. Tényleg megöregedtünk.
Kosztolányi Dezső