Michael Pollan

Elidegenedésünket és zavarodottságunkat mi sem jelzi jobban, mint hogy egyáltalán szükség lehet egy olyan könyvre, amely az "ételek evésére" biztatja az embereket.

A normális éber tudatállapot tökéletesen átláthatóak tûnik, pedig nem annyira a valóságra nyíló ablak, sokkal inkább a képzeletünk terméke - a kontrollált hallucináció egy fajtája.

A legjobb dolog az újságírói létben, hogy fizetnek azért, hogy felnőttként teljesen új dolgokat tanulj.

Igaz, az embernek alapvetően előnyben kellett részesítenie a cselekvést, ha azt akarta, hogy bármi is elkészüljön - de nem rejlik-e mégis nagy erény és lelki hozadék abban is, ha egyszerûen csak vagyunk? A szemlélődésben, nem pedig a cselekvésben?

Az egyik ember "deperszonalizációja" a másik ember "egységélménye" is lehet; minden a nézőponton és a használt szókincsen múlik.

Az érett elme hatékonysága, bármennyire hasznos is, elvakít minket a jelen pillanattal szemben. Folyton a következő dologra ugrunk. Az élményt nagyjából úgy közelítjük meg, ahogyan egy mesterséges intelligencia (MI) program: az agyunk a jelen adatait szakadatlanul a múlt fogalmaira fordítja, visszanyúl a releváns tapasztalatért, majd ezt használja fel arra, hogy a lehető legjobb tippjét adja, miként jósolja meg és navigálja a jövőt. Az utazás, a mûvészet, a természet, a munka és bizonyos szerek egyik tulajdonsága, hogy elzárnak minden mentális útvonalat előre és hátra, és belemerítenek a jelen áramlásába, ami szó szerint csodálatos - a csodálkozás pedig pontosan annak a fajta tehermentes "első látásnak", a szûzi észrevételnek a mellékterméke, ami elől a felnőtt agy már bezárta magát.

Idővel hajlamosak vagyunk optimalizálni és sablonossá tenni a reakcióinkat mindarra, amit az élet elénk tár. Mindannyian kialakítjuk a magunk gyors válaszait a mindennapi tapasztalatok befogadására és a problémák megoldására. Bár ez kétségtelenül adaptív - hiszen segít, hogy a lehető legkevesebb macerával végezzük el a dolgunkat -, végül rutinná válik. Tompít bennünket. A figyelem izmai elsorvadnak.

Ha a szabadban termett, edd meg. Ha gyárban készült, ne edd meg.