Az érzelmek találgatások. Olyan sejtések, amiket az agyunk alkot, amikor agysejtek milliárdjai mûködnek együtt, és több hatalmunk van e sejtelmek fölött, mintsem gondolnánk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az épp velünk történő érzelmeket valójában mi magunk hozzuk létre. Nem vagyunk agyunk ősi részeibe égetett rejtélyes áramkörök szeszélyeire bízva. Sokkal több hatalmunk van érzelmeink fölött, mint hinnénk. Nem állítom, hogy elég egy csettintés, és úgy váltogathatjuk érzelmeinket, akár a ruhadarabjainkat, de agyunk úgy van huzalozva, hogy ha az agy érzelemkeltéshez használt alkotóelemeit kicseréljük, akkor teljes érzelmi életünket átalakíthatjuk. Ha tehát már ma kicseréljük ezeket másra, akkor azt tanítjuk meg agyunknak, hogy holnaptól már másképp jósoljon. Ezt én úgy hívom, hogy saját tapasztalataink építészei lehetünk.
2. Az érzéseink a legtöbb neurológus szerint az agyunkból erednek (...). Amikor boldog, szomorú, mérges vagy ijedt vagy, az hihetetlen módon nem egyéb, mint agysejtek egymással való kommunikációja.
3. Egyes érzések születésünktől megvannak az agyunkban. Ezek egyszerû, a test fiziológiájából adódó érzelmek. Így amikor megszületünk, képesek vagyunk nyugalmat és izgatottságot, lelkesedést, kényelmet, kényelmetlenséget érezni. Ám ezek az egyszerû érzések nem érzelmek. Ezek valójában végigkísérik életünk minden éber pillanatát. Egyszerû összefoglalásai annak, hogy mi zajlik testünkben, egyfajta barométerek. De elnagyoltak, nekünk pedig fontosak a részletek a következő lépés eldöntéséhez. Mit kezdjünk ezekkel az érzésekkel? És hogyan állítja elő agyunk az ehhez szükséges részletet? Ehhez kellenek az előrejelzések. Ezek összekötik az egyszerû érzéseinket okozó testérzeteinket azzal, ami a környezetünkben történik, így tudjuk, mit kell tennünk. És előfordul, hogy agyunk érzelmeket épít fel.
4. A szerelemben fellángoló érzelmeket - bocsánat, ha bárkit is megsértek - molekulák irányítják. Akár akarjuk, akár nem. Igen ám, már hallom is a közbevetést, de azért vannak "magasabb rendû" érzelmek is, a szépség, a mûvészi teljesítmények tárgyának világában. Ez tagadhatatlan, de az érzelemnek ezek a magasabb formái is az agyunkban lejátszódó elektromos és kémiai folyamatok eredményei. A neuronok molekulák révén küldenek nagy távolságokra, illetve adnak át egymásnak jelzéseket. Csupa-csupa kémia.
5. Érzelmi lények vagyunk. Mire a külvilág jelei elérik a tudatos agykérgünket, már színezve vannak érzelmeink által. Érdemes és lehetséges megpróbálkozni ezektől a hatásoktól elvonatkoztatni, de tudnunk kell, hogy ez egy folyamatos küzdelem. És biológiánk ebben a tekintetben éppenséggel nem a partnerünk. Hraskó Gábor
6. Az érzelmek nem valamiféle titokzatos, spirituális jelenségek, amelyeknek csak annyi hasznuk van, hogy verseket lehet írni és szimfóniákat lehet szerezni a segítségükkel. Az érzelmek biokémiai algoritmusok, amelyek létfontosságúak valamennyi emlős túlélése és szaporodása szempontjából. Yuval Noah Harari
7. Érzelmek és érzések... az érzések múlékony dolgok, felületesek. Az érzelmek viszont mélyről jövők, erősek, maradandóak.
8. A test meg tud feledkezni arról, amit érez. (...) Az érzelmek azonban olyan nyomokat hagynak az emlékezetben, amelyek az emlékek felidézésével újra és újra életre kelnek. Dan Millman
9. Az érzelmek beletartoznak életünk egyenletébe, de nem jelentik az egész életet. Csak mert valamit jónak érzünk, ez még nem jelenti azt, hogy valóban jó is. Csak mert valamit rossznak érzünk, ez még nem jelenti azt, hogy valóban rossz is. Az érzelmek pusztán jelzőtáblák, neurobiológiánk javaslatai, nem parancsok. Tehát nem kell feltétlenül bízni bennük, sőt, hitem szerint inkább hozzá kellene szoktatni magunkat, hogy megkérdőjelezzük őket. Mark Manson
10. Minden gondolatunk és érzésünk, minden szokásunk és mozdulatunk, minden személyes jellemvonásunk, szeszélyünk, mind az agyunk eredménye. Lehet, a természetünkből ered, lehet, a neveltetésünkből, de bárkik is vagyunk, azért vagyunk azok, akik, mert az agyunk olyan, amilyen. A nyelvünk tele van a szívvel kapcsolatos kifejezéssekkel (a szívem összetört, majd meghasadt a szívem, a szívem repesett az örömtől) - de akkor is az agyunk ural mindent. Amikor szerelmesek leszünk, az az agyban végbemenő kémiai reakció eredménye, nem a szívünkön múlik. A szív csak egy izom. Még akkor is, amikor nagyon ver, mert félünk vagy idegesek, vagy izgatottak vagyunk, a parancsot az agyunk adja ki a szívünknek.