Az evolúció felfogható úgy is, mint vakvágányok, zsákutcák labirintusa, és semmiképpen sem tartható képtelennek az a feltételezés, hogy az ember eleve adott poggyászában - noha tartalma minden más teremtményénél összehasonlíthatatlanul színesebb és gazdagabb - rejtőznek bizonyos, az önrombolás, önpusztítás irányában ható hibák, tévedések is.

Kapcsolódó idézetek

1. Az evolúció nem más, mint a hiba örökkévalósága. Azt jelenti, hogy a pusztulás fejlődést hozhat. A mutáció az emberi tapasztalat szíve, az öregedésé és a halálé csakúgy, mint a nemiségé és az újjászületésé. Steve Jones
2. Az evolúció eddig úgy mûködött, hogy sok változat van valamiből, és akkor szelekcióval néhány marad. Egy embernél intelligensebb program viszont valószínûleg képes lesz saját magát javítani, ami azt jelenti, hogy felgyorsul az evolúció, kiszámíthatatlan, hogy mi lesz. Csányi Vilmos
3. A "hitek", melyekbe az evolúció során az emberi fajzat menekült, a mágikus, groteszkszerû torz kísérletek, aztán a vallások dogmatikus tételei, az emberszabású istenképzetek, ez mind inkább hitegetés volt, mint hit. Az ember csak az értelemben tud kielégülni, illúziókban csak elkábulni tud. Márai Sándor
4. Az élet nem egyenes, jól belátható folyosó, melyen felszabadultan, akadálytalanul vonulhatunk végig, hanem ösvények labirintusa, melyen át hosszan tartó és bajos kutatással kell meglelni az utat, s eközben időről időre zsákutcába jutunk. Ám ha van hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó - talán nem pont az, amelyikre mi számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött a helyes út vár ránk. Archibald Joseph Cronin
5. Sehol sem találsz egy pontot, ahol egy új faj jött létre, mert ilyen pont nem létezik. Hasonlóan ahhoz, ahogy egyszer kisgyerek voltál, most pedig idősebb vagy, de nem volt soha egy olyan nap, amikor gyermekként feküdtél le és idősként keltél fel. (...) Nem volt első ember. Paradoxonnak hangzik, mintha ez aláásná az evolúció egész elméletét, gyakorlatilag azonban ez a kulcsa az evolúció helyes megértésének. Az evolúció olyan, mint egy film, ami képkockáról képkockára halad előre, és mi gyakran nem is látjuk, hogy mi változott a kockák között. Minden ránk maradt fosszília olyan, mint egy filmbeli képkocka az előző időkből. Gyakran azonban kockák ezrei hiányoznak két meglévő között, és nekünk ebből kell rekonstruálnunk az egész filmet. Ami a képkockák között történik, az maga az élet: utazás, de nem egy sima úttesten, hanem egy ugródeszkák és gödrök váltakozásából álló úton, ahol mi minden ugródeszkának saját nevet adunk.
6. Az ember bonyolult lény, valóságos labirintus, és ha magyarázatot keresve indulunk el benne, könnyen eltévedünk. Jón Kalman Stefánsson
7. Ha valamit tanulhattunk az evolúcióból, az az, hogy az életet nem lehet kordában tartani. Az élet kiszabadul. Új területekre tódul, új korlátokat dönt le. Fájdalmasan, néha veszedelmesen.
8. Az evolúció mint folyamat nem túlságosan okos - ostobaságában azonban kitartó. Csakis a minden sarkon leselkedő ezerféle szörnyû halálos veszedelem túlélése számít, addig, amíg a génjeink biztonságosan átöröklődnek a következő generációra. Ha ez megvan, a feladat teljesítve. Ha nem, szívás. Magyarul, az evolúció nemigen utazik jóslásban. Ha egy tulajdonság előnyös számodra most, akkor kiválasztódik, függetlenül attól, terheli-e majd az ük-ük-ük-ük-ükunokáidat valami szánalmasan ósdi vonással. És ugyanennyire nem is díjazza az előrelátást: hát, ez a tulajdonság most hátrány, de milyen jól jön majd a leszármazottaimnak egymillió év múlva - ez teljesen hidegen hagyja az evolúciót. Nem gondos tervezéssel jut el az eredményig, hanem őrületesen nagyszámú éhes és vágytól felajzott organizmust szabadít a veszélyes és könyörtelen világra, és érdeklődve nézi, melyik bírja tovább.
9. Az evolúció nem előrelátó mûszaki tervezés, abból főz, ami van, ötletszerûen kísérletezget a környezet adta kényszerek és lehetőségek szerint, és a minőség-ellenőrzés pedig kifejezetten brutális: aki nem a legjobb, az szemétre vettetik, azt a szelekció kipusztítja a rendszerből.
10. Az emberiséget számtalan súlyos probléma gyötri. Az ember elbukhat, és nem létre kárhoztathatja önmagát. De sokkal helyesebb volna, ha intelligenciáját arra használná fel, hogy elkerülje, vagy legalábbis késleltesse a kipusztulását.