Ugrás a tartalomra
Az ezerárnyalatú zöldben megbúvó piros virágok a családtagjaim, az ég kékjében úszó fehér felhők az eltávozott szeretteim, és napfény-sárga az a szőttes, amiben minden emberrel egy vagyok.
Kapcsolódó idézetek
-
Az élet (...) virág és tőr, az élet az, hogy mindent pirosnak látunk, aztán mindent kéknek, az élet a gyûlölet és a szerelem, a bûbájos és elragadó gyûlölet és a kegyetlen szerelem.
Anatole France
-
Én leszek a szellő, mely fújja arcodat. A táj, mely körülvesz. A napsugár. Én leszek az idő, mi végigkíséri életedet. Minden egyes nap melletted leszek. Oltalmazlak, míg világ a világ.
-
Ölellek, mint szél a fákat,
Hajnalt az est, Nap az árnyat.
Szivárványként ezer színnel
Rajzollak meg, szerelemmel.
-
Minden ugyanarra vezethető vissza: a gyerekekre és a virágokra - ők jelképezik az életet, az élet továbbadását... Azt hiszem, az élet tulajdonképpen tényleg bennük testesül meg: a gyerekekben és a virágokban.
Audrey Hepburn
-
Ember vagyok emberek közt;
Fényből, árnyból vegyülék,
Lelkemben az ember képe
Szelíd, tiszta fényben ég.
Torkos László
-
Minden dolog egy-egy szín. Minden érzés valamilyen szín. A csönd fehér.
-
Gyönyörûm, támaszom, álmom, bódító holdfényem, tavaszom, örömöm, napom, éjjeli boldogságom, kincsem, szépségem, fényem - mindenem TE vagy. Életem, jelenem, múltam, messzi jövendőm. Égető szerelmemnek záloga. Egyetlenem. Szerelmem forrása.
-
És mégis olyan sok minden van, ami csodálattal tölt el: a növények, az állatok, a felhők, a nappal és az éjszaka és az emberben rejlő örök lényeg. Minél bizonytalanabbá váltam önmagamban, annál erősebb rokonságot éreztem a dolgokkal. Igen, úgy érzem, mintha az az idegenség, amely oly sokáig elválasztott a világtól, átköltözött volna belső világomba, és váratlanul kinyilvánította volna, hogy magamnak vagyok ismeretlen.
Carl Gustav Jung
-
Az élet csupa sürgető vágy: cselekedni, érezni, látni, tudni. A nő lelke csendes virágzás egy elsöprő forgószél közepén.
Charlotte Bronte
-
A szeretet ott van mindenhol körülöttem: ott van a szeretet a barátaim iránt, ott van a szeretet a festményeimben, ott van a szeretet önmagam iránt.
Alice Oseman