Az idő annak folyamata, hogy tudunk a jelenben, és nem tudunk a jövőben vagy a múltban. Az emlékezés a múlt tudásának folyamata. A történések előrejelzése a jövő tudásának a folyamata. A felejtés a múlt nemtudásának folyamata. A "csak mának" élés pedig a jövő nemtudásának a folyamata.

Kapcsolódó idézetek

1. Az a tapasztalatunk az idővel kapcsolatban, hogy egyik pillanatról a másikra halad valamerre. Egy olyan jelenben élünk, amely folyamatosan araszol előre, a megtörtént események pedig múlttá, emlékekké válnak.
2. Egy ember a múlt, jelen és jövő összessége. De ha már nem vár az, ami eddig várt, amikor a jelen egy üresség: mi marad akkor? Az emlékezet és a történelem. Mattias Edvardsson
3. Életünk időbe ágyazott. Az idő pedig mint a jelenpillanatok egymásutánja jelenik meg számunkra. Ebből következik, hogy múltam már nincs - amit megtettem, nem tehetem meg nem tetté, s amit nem tettem meg, nem tehetem megtetté. A jövőm? Csak a reményeimben él. Semmi biztosítékom sincs arra, hogy akár csak a következő létpillanatot is megérjem.
4. Az emlékezet egy élő dolog, az is átvonulóban van, de az alatt az idő alatt felidéződnek találkozások és életek: az öregek és fiatalok, a múlt és jelen, az élők és a holtak. Eudora Welty
5. A múlt csak többé-kevésbé megbízhatatlan emlékképeinkben él, a jövőt tekint­ve csupán bizonytalan következtetéseket tehetünk, a jelen pedig a kettő határán örökké változó, elillanó pillanat. Ponori Thewrewk Aurél
6. Az emlékezet a múlt és a jelen képzeletbeli konstellációja, amely új élményt szül. Az emlékezet nem a múlt raktára, hanem a jelen kincsestára.
7. Valójában emlékeinkért élünk. Minden nap, minden órában, másodpercben, a végtelen sok pillanatban, és e végtelenül sok pillanat végtelenül sok benyomásában úgy érezzük, hogy világban-létünk energiáit gyûjtjük. Számunkra ezt jelenti az én létezése: az, ami emlékké lesz, egyszerre idő és időtlenség, jelen, a jelen áttûnése a múltba, és még inkább a jövőbe: a megtörtént áttûnése az emlék jövőjébe. Beney Zsuzsa
8. Az idő a külvilág ura, neki köszönhető, hogy nem egyszerre történik minden. De belső világunkban úgy tudunk megélni múltbéli eseményeket, mintha a jelen pillanatban történnének meg. Jeanette Winterson
9. Mindig mindenki jelen időt akar kiépíteni, ahelyett, hogy egy ívet, egy folyamatot próbálna megvalósítani. Az élet egy láncfolyamat, amely a téridőben zajlik. Szerkezete van, amit fel kéne ismerni. Az ember valami célt akar elérni, hogy aztán, ha ez megvan, akkor csak örülni kelljen neki, és kész, vége. De a valóságban a folyamatok nem ilyen lineárisan mûködnek, azokban nincsenek célok, hanem csak változás van. Állandó felépülés és leépülés, illetve ezek pillanatai. Az egyes időpontok egy-egy szeletét adják ennek a folyamatnak, lehetnek jók vagy rosszak, lehet örülni nekik, vagy bánkódni rajtuk, de mindig gyorsan jön a következő, és egy év elteltével a dolog már teljesen múlttá válik. Annak, aki el tudja fogadni ezt a folyamatjelleget, nagyon könnyû lesz. Csányi Vilmos
10. Az írásos kultúrákban az emlékezés a múlt tudatosulása. Az átélt események, történések egy részét leírják, időpontokhoz kötik, majd ezek egy része később igazodási ponttá válik. Így születik a történelem.