Az idő a külvilág ura, neki köszönhető, hogy nem egyszerre történik minden. De belső világunkban úgy tudunk megélni múltbéli eseményeket, mintha a jelen pillanatban történnének meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Az a tapasztalatunk az idővel kapcsolatban, hogy egyik pillanatról a másikra halad valamerre. Egy olyan jelenben élünk, amely folyamatosan araszol előre, a megtörtént események pedig múlttá, emlékekké válnak.
2. Az idő annak folyamata, hogy tudunk a jelenben, és nem tudunk a jövőben vagy a múltban. Az emlékezés a múlt tudásának folyamata. A történések előrejelzése a jövő tudásának a folyamata. A felejtés a múlt nemtudásának folyamata. A "csak mának" élés pedig a jövő nemtudásának a folyamata. Lafayette Ron Hubbard
3. Az idő is hozza és viszi a dolgokat, önkényesen, nemcsak mi állítjuk be cselekedeteinket és a jelenségeket az időbe. Van az, hogy a pillanat elhoz egy lehetőséget, s ennek pontos ideje van - s ha elmúlt a pillanat, egyszerre nem tehetsz semmit többé. Márai Sándor
4. Az idő természetes úton gondoskodik arról, hogy ne egyszerre történjen minden. Amíg be nem bizonyítanak valami mást, így múlik az idő.
5. Az idő korántsem olyan, amilyennek látszik. Nemcsak egy irányban halad, hanem egyszerre létezik benne a jövő a múlttal. Albert Einstein
6. Az idő a nagyobb úr, valami olyasféle dolog, ami fölötte áll az emberi akaratnak. Jön, megy, rohan, fut, telik, késik, múlik, száll, vánszorog, és mindezt egy kényúr önkényességével teszi. Halász Margit
7. Szeretjük magunkat független lénynek tekinteni, aki ura a saját sorsának. Közben pedig elképesztően függünk egyrészt a környezettől, másrészt ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek. Egyszerûen bármi, bármikor megtörténhet. Illúzió, hogy a sorsunk kézben tartható. Kormos Anett
8. A múlt és a jövő csak az emlékezetünkben él. De a jelen pillanat túl van az időn: maga az Örökkévalóság. Paulo Coelho
9. Amikor lehangolt vagy, a múltban élsz. Amikor aggódsz, a jövőben élsz. Amikor békében vagy, akkor élsz a jelenben. Lao-ce
10. Életünk időbe ágyazott. Az idő pedig mint a jelenpillanatok egymásutánja jelenik meg számunkra. Ebből következik, hogy múltam már nincs - amit megtettem, nem tehetem meg nem tetté, s amit nem tettem meg, nem tehetem megtetté. A jövőm? Csak a reményeimben él. Semmi biztosítékom sincs arra, hogy akár csak a következő létpillanatot is megérjem.