Az idő csak a mi szenvedésünk. A boldogság közelebb esik az örökkévalósághoz, mert benne már inkább elvész az idő.

Kapcsolódó idézetek

1. A szenvedés örök igazság, a boldogság csak pillanatnyi; de e pillanatnyi igazság is végig rezg az örökkévalóságon. B. Büttner Lina
2. A boldogság olyasmi, ami a jelenben történik. Elillan. Létezik, azután megszûnik. Csak a gyönyör van a kín előtt, a mosoly a szenvedés előtt. Csak akkor lehetnénk boldogok, ha megállíthatnánk az időt, de nem tudjuk.
3. A múlt és a jövő csak az emlékezetünkben él. De a jelen pillanat túl van az időn: maga az Örökkévalóság. Paulo Coelho
4. Az igazi boldogság tünékeny, megfoghatatlan, az emberszívben rejtőzik, s idők múltán el is feledjük, mert közben a szívünk is megváltozik, megrontja az idő. Mario Soldati
5. Minél nehezebb egy ember élete kezdetben, annál jobb lesz neki később, annál többet fog majd elérni. Csak az az igazi boldogság, amelyet szenvedésektől ragadnak el.
6. Akár fájdalom, akár boldogság, bánat vagy öröm, az idő állandóan kicsúszik az ujjaink közül. Ha fájdalmat tapasztalunk meg, az egy napon csak rossz emlék lesz. Talán megmaradnak az általa hagyott hegek, de a fájdalom elmúlik. Ha boldogságot tapasztalunk meg, nevetést... akkor azt nehezebb visszakapni.
7. A szenvedés fenyegetése nélkül nem tapasztalhatjuk meg a valódi boldogságot sem. A legtöbb, ami jut, az a kellemes. Neal Shusterman
8. A boldogtalanság (...) sokkal inkább tőlünk függ, mint a boldogság. A boldogság egy ajándék, vagy a hívők kedvéért mondhatom úgy is, hogy egy kegyelmi állapot - de a boldogtalanság okai mi magunk vagyunk. A boldogtalanság nem történik velünk, azt mi állítjuk elő. Popper Péter
9. Az élet maga a változás. A fájdalmat felváltja az öröm, aztán a boldogságot a szomorúság, és ami elvész, azt előbb-utóbb meglelik.
10. A boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya. Kosztolányi Dezső