Az igaz alázatos minden teremtménnyel együtt érez és mindeniknek ismeri s tiszteli erényeit. S mert semmit és senkit nem becsmérel le, érzi, hogy mindeniknek megvan a maga rejtett értéke. Semmi és senki sincs, ami vagy aki ne volna szükséges e világon. Minden léleknek megvan a maga becse, a maga méze, melyet másban meg nem találni, épp ezért mindenki szeretetre érdemes.

Kapcsolódó idézetek

1. Az igazi alázat a legmélyebb istentisztelet. De nem az igazán alázatos, aki túl mélyen alacsonyítja le magát és elfelejti, hogy az ember Istentől vett hatalmánál fogva szava és akarata által uralkodik a földön. Sosem szabad elfelednünk, hogy mint Istennek gyermeke, uralkodói vagyunk a földnek, de ugyanaz a testvérünk is. Az igazán alázatos, aki a fejlődés útján a messze mögötte vándorlókat, a gyöngéket és bûnösöket is testvérének érzi, s aki az előtte haladókkal együtt érez, és nem ítéli meg tetteiket, se szavaikat, hanem igyekszik magát beléjük képzelni.
2. Aki valóban alázatos, az nem tolja előtérbe önmagát. Õszinte érdeklődést mutat mások iránt, és szívesen meghallgatja a mondanivalójukat. Környezetük ezért is kedveli a társaságukat. Az alázatos ember szinte nincs is tudatában saját alázatának, még kevésbé beszél róla. Gary Chapman
3. Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem; Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem; Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés; Merész leszek, mert annak kell lennem; Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak; Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot; Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet; Felnézek... és nevetek... és szeretek... és magasba emelek.
4. A szeretet, ha valódi, nem lehet önző, nem kívánja a másiktól, hogy feladja az egyéniségét, lemondjon mindenről, ami az életének értelmet ad.
5. Az igazán vallásos ember, ha a monoteisztikus eszme lényegét követi, nem könyörög semmiért, nem remél semmit Istentől; nem úgy szereti Istent, ahogy a gyerek szereti az apját vagy az anyját; eljutott ahhoz az alázathoz, hogy érzékeli korlátait, egészen addig a tudásig, hogy nem tud semmit Istenről. Isten az ő számára jelkép, amelyben az ember fejlődése egy korábbi szakaszában összegezte mindazt, amire törekedett, a szellemi világ, a szeretet, az igazság és a méltányosság birodalmát. Erich Fromm
6. Az alázatos szív megbecsüli a többieket (...). Tapsoljunk szívesen másoknak! Mindenekelőtt pedig tekintsünk másokat fontosabbaknak magunknál.
7. Az Élet azért van, hogy éld, és hogy rajtad kívül mindenki élhesse. Úgyhogy felesleges másokat a hitükért vagy a tetteikért becsmérelni, mivel mindenki azt teszi, amit te: létezik. Méghozzá a maga módján tökéletesen.
8. Rejtőzködő szeretet mindenkiben van. Az erős lelkû ember maga is rálel, a gyengéből más szeretete hozza felszínre. De ha már lobog, nemcsak világít, melegít is. Felmelegíti a vacogó lelkeket.
9. Hidd el, hogy egyszer lesz valaki, aki úgy lát tökéletesnek, ahogy vagy. Aki senkire sem cserélne el, mert tudja, gyémánt van a kezében. De ahhoz először neked kell felfedezned, hogy mennyire értékes vagy. Hogy mennyire jó, hogy annak születtél, akinek - és hogy még véletlenül sem kell beérned kevesebbel, mert a kevesebb megalkuvás. Az, aki pedig szereti magát, nem alkuszik meg. Hisz abban, hogy megérdemli, hogy szeressék. Oravecz Nóra
10. Aki lemond a világról, már tud szeretni minden embert, mert hiszen mindőjük világáról lemond. Ezért kezdi sejteni, milyen is az ember igazi lénye, és ez másként nem megy, csak szeretettel, feltéve, hogy az illető egyenrangú vele. Franz Kafka