Ugrás a tartalomra
Az információ és az anyag nem létezik egymástól függetlenül. A sejt élete az információs rendszere mûködésén keresztül mutatkozik meg. A szimfonikus zenekar játékához lehetne hasonlítani, amelyben részt vesz a zeneszerző, a karmester, a zenészek, a hangszerek, a partitúra, sőt még a villanyszerelő is, aki megvilágítja a kottákat.
Kapcsolódó idézetek
-
A médiával foglalkozó munkatárs karmester, az információs források karmestere. Nem ő játszik a hangszereken, de nélküle nem szólal meg a szimfónia - a vállalat üzenete.
Nógrádi Gábor
-
Fontos, hogy a zene éljen, lélegezzen, hasson, sugalljon, közvetítsen érzelmeket, indítson el gondolatokat, rendítsen meg, vagy vigasztaljon. Ahogy az érzelmeink, indulataink, szenvedélyeink sem a metronóm szerint mûködnek, úgy a játék sem törekedhet abszolút szimmetriára.
Baráti Kristóf
-
A hangszerelés egy kicsit olyan, mint a festőmûvész festékei. Zenei színek vannak a fejünkben, és a paletta végtelen. A különbség csupán az, hogy a mûvész maga alkotja a képet, a zeneszerző viszont másokra bízza, hogy előadják, amit írt.
Andrew Lloyd Webber
-
Az élet anyaga nem valamiféle reszkető, fényt kibocsátó csodakocsonya, hanem apró szegecsekből, rugókból, csuklókból, pöckökből, lemezekből, mágnesekből, cipzárokból és csapóajtókból álló szerkezet, amelyet egy adathordozó állít össze, és az ezen szereplő információ másolható, átvihető és leolvasható.
Steven Pinker
-
Az igazi csapatmunka olyan, mint egy nagyszerû zenemû. Szólhat az összes hangszer egyszerre, mégsem versenyeznek egymással. Egyenként különféleképpen hangzanak, különféle dallamokat szólaltatnak meg, különböző időben tartanak szünetet, mégis egy egészként hoznak létre csodálatos hangzást - szinergiát.
-
Képzeld el, hogy egy olyan zenekart hallgatsz, amelyben a dob hangja minden mást elnyom. Ahhoz, hogy élvezhessük a szimfóniát, minden egyes hangszerre figyelmesnek kell lennünk. Ahhoz, hogy igazán szeressünk, érzékenynek kell lenned minden egyes körülötted lévő személy és tárgy egyediségére. Nehezen mondhatnánk azt, hogy szeretsz valakit, vagy valamit, ha észre sem veszed. Ha pedig csak néhány dologra és személyre figyelsz, miközben másokat észre sem veszel, az egyáltalán nem szeretet, mert a szeretet senkit és semmit sem zár ki; az magához öleli az élet teljességét; a szimfóniára, mint összhangzásra figyel, és nemcsak erre vagy arra a hangszerre.
Anthony de Mello
-
A sejtjeink és testrészeink nem egymástól függetlenül mûködnek a légüres térben. A sejtjeinkben és szerveinkben zajló folyamatok felmérhetetlenül sok szálon kötődnek egymáshoz. (...) Egyszerre, egymást segítve lépnek mûködésbe. Ami az egyik részre hat, az rajta keresztül az egész rendszert befolyásolja. A szomszédos szövetek kémiai jeleket bocsátanak ki, amelyek befolyásolják, hogy a másik szövet milyen gyorsan növekedjen, tolják-húzzák a szomszédot, így biztosítják, hogy ugyanabba vagy különböző irányba fejlődjenek.
-
A zene az igazi lételem. Olyan, mint egy elem, tehát feltölt, és termeli a lét.
-
Mindegyik muzsikus a maga kis hangszerén játszik, és mit sem tud a levegőt betöltő komplikált harmóniákról. Csak a maga kis szerepével van elfoglalva. De tudja, hogy a szimfónia szép, szép akkor is, ha senki sem hallja és meg van elégedve a maga szerepével.
William Somerset Maugham
-
Élet (...) önmagában nincs. Élet van, csak nem lehet az anyagtól elválasztani. Az élet az anyagnak egy sajátsága, szerkezetének következménye. Olyan, mint a mosolygás. Mosolygás is van, de nem választhatom le azt az ajaktól, és nem tarthatom egyik kezemben, és a másikban az ajkat, mert a mosolygás nem más, mint az ajak játéka.
Szent-Györgyi Albert