Az internet ugyanúgy elleplezi a keletkezés folyamatát, ahogy a vágóhíd az állatok kolbásszá válását. A net tudatosabb használatához az is hozzátartozik, ha többet gondolunk arra, hogyan keletkeznek a dolgok, és arra, hogy ki él belőlük.

Kapcsolódó idézetek

1. Legtöbben úgy gondolunk az internetre, mint az éltető levegőre vagy a nélkülözhetetlen vízre: körülvesz bennünket, használjuk, és nem kérdőjelezzük meg a létezését. De az internet nem egy természetes hely. Programozók, üzletvezetők, szerkesztők és tervezők készítik elő a terepet számunkra, azaz emberi lények, választási lehetőségekkel a kezükben.
2. Szeretnénk tudni, hogy mi történik az ismerőseinkkel, barátainkkal, családtagjainkkal, ehelyett értelmetlen ostobaságokat, mesterséges intelligencia által generált szemetet és orbitális mennyiségû reklámot kapunk. Az internet valamikor a szabadság, a haladás, a végtelen lehetőségek szinonimája volt, mára azonban az emberek állandó megfigyelését, személyiségük áruba bocsátását és ipari szintû manipulációt jelent. Ahelyett, hogy a hatalom nélküliek kezébe adott volna hatalmat, épphogy a hatalmasok általi elnyomásunk és elhülyítésünk eszköze lett.
3. Túl sok az információ, az adat és a tartalom. Kicsit olyan ez, mint amikor egy diétázó ember betéved egy cukrászdába, ahol vágyakozva nézi a kínálatot. Körülötte mindenki jóízûen majszolja a desszertet, ő mégsem ehet semmit. Tulajdonképpen az online világ is ilyen: állandó csábításban élünk. Yvonne Dederick
4. Az internet használatához is agy kell: képesnek kell lennünk megkülönböztetni a jó, a fura és a rossz információt. Az internet világában ez a különbség könnyen eltûnik. Rolf-Dieter Heuer
5. Csak a technológia változott, mi magunk egy cseppet sem. Mi magunk úgy gondoljuk, genetikai örökség, hogy egy kicsi, kellemes közösség közepén ülünk, mindenki, mi is, elmondhatja véleményét, és hamarosan kialakul a biztos alapokon álló, megdönthetetlen közösségi tudás, ami segít, ha betegek leszünk, eligazít a politikában és minden létező egyéb bajunkban. Egy kattintás, és ömlik a tudás az ölünkbe. Drága szíveim, nem egészen így van. Sőt egészen nincs így! Az interneten mindenki véleménye megjelenik, természetesen azoké is, akik értenek a vitatott dologhoz, meg azoké is, akiknek nincs egyebük, csak a véleményük, de azt megosztják velünk. Meg kell tanulnunk, hogy az interneten kialakuló közösségi tudás, mert az azért itt is kialakul, lassan, fontosabb kérdésekben már néhány hónap, másokban évek alatt jelenik meg. És ha már megjelent, nem feltétlenül lesz bizonyítottan igaz, egyedüli, elfogadott, mert kialakulását is vélemények kísérik, és mindig akadnak néhányan, akik azt gondolják, nem úgy van. Csányi Vilmos
6. Bonyolult világban élünk, ahol az internet és a globalizáció hatalmas terében folyton olyan dolgok ütköznek egymással, amelyek máskor lazán ellebegnének egymás mellett. Mert nem ugyanaz, ha ott ülünk valakivel szemben és a szemébe kell mondanunk valamit, vagy pedig a számítógépünk billentyûzete fölé görnyedve kikürtölünk valamit a térbe, aztán kimegyünk kávét főzni, és már meg is feledkeztünk a dologról, miközben a másik jeges borogatást szorít a púpjára, amelyet a rasszizmus bunkósbotjával mi "növesztettünk oda", vagy dühtől habzó szájjal választ fogalmaz, amelyet mi már el sem olvasunk, mert, mint mondtam, éppen kávét főzünk. Axel Hacke
7. Az ember megpróbálja értelmezni a világ dolgait, de ha nincs elegendő tudományos ismerete, akkor téves konklúziókra is juthat. Sokkal jellemzőbb ennél, hogy nem saját kútfőből magyarázzuk a dolgokat, hanem másoktól vesszük át a magyarázatokat. Manapság az interneten terjed a legnagyobb sebességgel a butaság. Boldogkői Zsolt
8. Az internet olyan, mint egy fénymásoló. Bármi, amit le lehet másolni, és egyszer a világhálóra kerül, az szükségszerûen lemásolódik, és ezek a másolatok örökké fennmaradnak.
9. Nem az internet vagy más tesz függővé, hanem aki fogékony erre, az tárgyat keres a dependencia-igényéhez. És egyre több kell neki szenvedélye tárgyából. Lángh Júlia
10. Nem csupán a megevett ételek miatt vagyunk ultrafeldolgozott emberek. Számos más terméket és szolgáltatást is vásárolunk, amiket úgy alakítottak ki, hogy túl sokat fogyasszunk belőlük. Ezek közé tartoznak a telefonjaink és az applikációink, a ruháink, a közösségi médiánk, a játékaink és a televíziónk. Néha úgy érezhetjük, hogy többet vesznek el tőlünk, mint amennyit adnak nekünk. A növekedés követelménye és annak testünkre, illetve bolygónkra gyakorolt ártalmas hatásai már annyira beépültek világunk alapvető struktúrájába, hogy majdnem láthatatlanok.