Ugrás a tartalomra
Bonyolult világban élünk, ahol az internet és a globalizáció hatalmas terében folyton olyan dolgok ütköznek egymással, amelyek máskor lazán ellebegnének egymás mellett. Mert nem ugyanaz, ha ott ülünk valakivel szemben és a szemébe kell mondanunk valamit, vagy pedig a számítógépünk billentyûzete fölé görnyedve kikürtölünk valamit a térbe, aztán kimegyünk kávét főzni, és már meg is feledkeztünk a dologról, miközben a másik jeges borogatást szorít a púpjára, amelyet a rasszizmus bunkósbotjával mi "növesztettünk oda", vagy dühtől habzó szájjal választ fogalmaz, amelyet mi már el sem olvasunk, mert, mint mondtam, éppen kávét főzünk.
Kapcsolódó idézetek
-
Abban a világban élünk, amit kitalálunk magunknak. Meghatározzuk, mi jó, mi nem, jelentéstérképeket rajzolunk. Aztán egész életünkben azzal küzdünk, amit kifundáltunk magunknak. A gond az, hogy mindenkinek megvan a maga verziója, ezért olyan nehéz az embereknek szót érteniük egymással.
Olga Tokarczuk
-
A globalizáció csatornáin keresztül az egyik fél élete, kultúrája, ízlése érintkezik a másikéval. A hagyományok és az ízek összevegyülnek a globális világban. Az utazások révén az emberek eljutnak egymás országaiba. A migráció mély kötődéseket alakít ki. Az emberek és gondolataik, szokásaik mobilitása immár nem ismer határokat. Úgy tûnik, együtt élni elkerülhetetlen sorsszerûség. De nem mindig megnyugtató.
-
Bonyolult világban élünk, és bonyolult korban. Mi magunk is annyira bonyolultak vagyunk, hogy megfeledkezünk a legegyszerûbb fogalmakról. Az ember megszületik, él és meghal. Az ember lehet jó és rossz, bátor és gyáva, fösvény és nagylelkû, okos és buta. Az ilyen egyszerû fogalmakat eddig senki sem hatálytalanította.
-
A világ nem civilizációk vagy kultúrák, hanem azok összecsapása előtt áll, akik hidakat akarnak építeni, illetve akik inkább egy ellentétekkel teli világot szeretnének, akik keményen dolgoznak a gyûlölet terjesztésén és a megosztásunkon. Noha a hídépítők munkája kétségkívül nehéz, minden generációban vannak olyanok, akik a hitüknek megfelelően élnek, és akik készek és képesek megtalálni a közös nevezőt.
Souad Mekhennet
-
Beszéljünk többet és nyíltabban a világ alapvető kérdéseiről, mert van mit feszegetni, és nem biztos, hogy a világ, amiben élünk, az a létező világok "legnormálisabbika".
-
A világháló csak azért ragadja meg a figyelmünket, hogy aztán szétszórja. Erősen magára a médiumra koncentrálunk, a villogó képernyőre, de közben elvonja a figyelmünket az, hogy folyamatosan bombáz bennünket egymással versengő üzenetekkel és ingerekkel.
Nicholas Carr
-
Túl sok az információ, az adat és a tartalom. Kicsit olyan ez, mint amikor egy diétázó ember betéved egy cukrászdába, ahol vágyakozva nézi a kínálatot. Körülötte mindenki jóízûen majszolja a desszertet, ő mégsem ehet semmit. Tulajdonképpen az online világ is ilyen: állandó csábításban élünk.
Yvonne Dederick
-
Ez a baja a mai világnak. Túl sok zûrzavar. És túl sok a finom beszéd. A finom beszéd, amely arra szolgál, hogy elfeledje a zûrzavart. Mint az erősen fûszerezett öntet, amely arra szolgál, hogy elleplezze, hogy az alatta lévő hal büdös.
Agatha Christie
-
Sajnos, a világunk a torzításokról szól. Félünk felvállalni a valóságot, elhisszük, hogy ami természetes, az kevés. Mekkora tévedés! Mégis ennek megfelelően élünk.
-
Annyi ellenségeskedés, düh, megosztottság, ujjal mutogatás és vádaskodás van a világunkban, és nem csak Amerikában. Önelégült felháborodás, hogy a másik rosszul tudja, nekem van igazam. (...) Ha ismereteket szerzek, akkor el tudok távolodni a vádaskodás mikroszkopikus kicsinyességétől, más perspektívából látom a dolgokat.