Ugrás a tartalomra
Legtöbben úgy gondolunk az internetre, mint az éltető levegőre vagy a nélkülözhetetlen vízre: körülvesz bennünket, használjuk, és nem kérdőjelezzük meg a létezését. De az internet nem egy természetes hely. Programozók, üzletvezetők, szerkesztők és tervezők készítik elő a terepet számunkra, azaz emberi lények, választási lehetőségekkel a kezükben.
Kapcsolódó idézetek
-
A mérnökök adták nekünk az internetet és a web mûszaki infrastruktúráját (...), de mi voltunk azok, akik kitaláltuk, hogy mihez kezdjünk vele. Mivel a technológia mindenki számára elérhető és ingyenes volt, mi, a felhasználók szabadon kísérleteztünk vele, közösen benépesítettük saját tartalmainkkal, gondolatainkkal és saját magunkkal. A technikusok adták a keretet, mi meg kitöltöttük.
Chris Anderson (író)
-
Szeretnénk tudni, hogy mi történik az ismerőseinkkel, barátainkkal, családtagjainkkal, ehelyett értelmetlen ostobaságokat, mesterséges intelligencia által generált szemetet és orbitális mennyiségû reklámot kapunk. Az internet valamikor a szabadság, a haladás, a végtelen lehetőségek szinonimája volt, mára azonban az emberek állandó megfigyelését, személyiségük áruba bocsátását és ipari szintû manipulációt jelent. Ahelyett, hogy a hatalom nélküliek kezébe adott volna hatalmat, épphogy a hatalmasok általi elnyomásunk és elhülyítésünk eszköze lett.
-
Az internet ugyanúgy elleplezi a keletkezés folyamatát, ahogy a vágóhíd az állatok kolbásszá válását. A net tudatosabb használatához az is hozzátartozik, ha többet gondolunk arra, hogyan keletkeznek a dolgok, és arra, hogy ki él belőlük.
Frank Schätzing
-
Az internet az elmúlt évtizedek legnagyobb találmánya, a valódi sajtószabadság és demokrácia egyetlen garantált helyszíne, a fogyasztó által alakított médiatartalmak fellegvára. Hasznos, jó, izgalmas, mi lenne velünk nélküle. De vajon tényleg annyira természetes dologként kell kezelnünk a durva támadásokat? Egy közszereplőnek valóban mindent el kell viselnie? Azt hiszem, nem. Félreértés ne essék, a kritika, mint olyan, nem zavar. Sőt kifejezetten jól jön akkor, amikor a gyarló ember túlságosan el van foglalva magával. Léleképítő érzés néha szembesülni azzal, hogy az, amit létrehozok, legyen írott vagy beszélt szöveg, hatással van az emberekre. Megmozgatja, válaszra sarkallja őket, reakciót vált ki belőlük. Fontos pillanat ez egy tartalom-előállító iparos életében, mert szembesíti a felelősségével. A nettó gonoszság, az aktív hazudozás, a szándékos mocskolódás viszont nem esik ugyanebbe a kategóriába. Mert attól, hogy az ember nyilvános szakmát választott, még ember marad. Úgy is, mint mindenki mással egyenrangú élőlény.
D. Tóth Kriszta
-
Az internet magában egy remek dolog. Csak az a baj, hogy amikor felteszünk egy kérdést a Google-nek, vagyis az algoritmusnak, akkor elárulunk valamit magunkról. Anélkül, hogy tudnánk, kik húznak hasznot az adatainkból.
Frank Schätzing
-
Az internet néha veled gondolkodik, vagy akár helyetted is, titokzatos módon elvezet olyan információhoz, amire szükséged van, ami magadtól eszedbe nem jutott volna, vagy meg se találod, még ha keresed is.
-
A televízió, az internet, sőt a legtöbb technikai vívmány azért jött létre, hogy a mi életünk jobb legyen. Addig a pillanatig, amíg mi használjuk ezt a technikai vívmányt, semmi baj nincsen. Csakhogy lusták, bunkók, egyre primitívebbek és egyre inkább manipulálhatók vagyunk. Nagyon félünk attól, hogy felelősséget vállaljunk bármiért. A technikai vívmányok túlnőnek rajtunk, ők kezdenek használni minket. Az, hogy az internet rányomja a bélyegét az életünkre, az nem csak az internet hibája. Az a te és az én felelősségem is. Mi döntjük el, hogyan használjuk.
Alföldi Róbert
-
Nevetséges és cseppet sem vicces, hogy az internet ugyan behálózza az egész világot, nekünk még sincsenek hatékonyabb módszereink arra, hogy közvetlenül részt vehessünk a napi politikai döntésekben. A politikai rendszereink még mindig úgy épülnek fel, mintha az internet nem is létezne.
Nadya Tolokonnikova
-
Az internet nem más, mint a létező legalattomosabb eszköz a világon. A szabályozás nélkül, parttalanul és szûretlenül áradó sokaság elsöpri azokat, akik esetleg jobban tudnák. Senki nem tudja jobban, mint a másik, így azok álláspontja talál széles körû elfogadásra, akik könnyen érthetően és elég penetránsan, vagy éppen karizmatikus módon képesek megfogalmazni az üzenetüket.
Erlend Loe
-
Túl sok az információ, az adat és a tartalom. Kicsit olyan ez, mint amikor egy diétázó ember betéved egy cukrászdába, ahol vágyakozva nézi a kínálatot. Körülötte mindenki jóízûen majszolja a desszertet, ő mégsem ehet semmit. Tulajdonképpen az online világ is ilyen: állandó csábításban élünk.
Yvonne Dederick